Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

A szülőföldjükön megélhetést nem találó matyó nincstelenek a lehetőségeket megragadva több hullámban vállalkoztak kitelepülésre is. Már a 19. században is történt kitelepülés Mezőkövesdről, majd a 20. század 20-as éveiben, többek között jelentősebb mértékű Fejér megyébe. 1945-ben, a földosztás után mintegy 1000 fő települt át a Dunántúlra és Budapest környékére, a volt volksbundisták falvaiba. 1946-47-ben pedig nagy létszámú matyó települt át a mezőhegyesi állami ménesbirtokra. Az utolsó nagyobb summásmunkavállalás Svédországba irányult a felszabadulás után, a pár száz családból többen végleg ott is maradtak.

16 A summásmunkát és a kivándorlást szemlélhetjük úgy is, hogy egy népes paraszti társadalom, melynek igen erős a hagyományos kulturális összetartó ereje és rendszere, megkeresi a közelben és távolban a munkalehetőségeket, hogy az ott kapott pénzzel és terménnyel hazatérve biztosítsa az otthoni növekvő népesség életfenntartását, s a hagyományos helyi paraszti kultúra továbbélésétállapítja meg a matyóságról találóan FÉL Edit és HOFER Tamás.

37 18