Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

is sokkal jobban hatása alatt voltak a városi, úri műveltségnek, ott egy városifalusi köznép közt egyaránt népszerű populáris műveltségre építették a népművészet vizsgálatát. Az újabb kutatások és a szemléletváltás eredményeként ma már az üvegfestményektől kezdve, a kékfestésen át az olajnyomatokig, számtalan olyan eddig mostohán kezelt műfajt bevonhatunk a népművészeti vizsgálatokba, amelyeket néhány évtizeddel ezelőtt még semmiképpen sem tartottunk a műfaj keretébe illőnek. A modern népművészeti kutatások egyre inkább a paraszti tárgyi világot, a tárgyi felszerelést vizsgálják, függetlenül attól, hogy az egyes tárgyakat maguk a parasztok vagy falusi kézművesek, esetleg manufaktúrák, gyárak állították elő. A népművészeti vizsgálatok bevonják a paraszti tárgyi környezet teljességét, függetlenül attól, hogy díszített vagy épp díszítetlen-e az adott tárgy. Figyelembe veszik azt is, hogy a paraszti tárgyi világban minden tárgynak van esztétikai funkciója. Az általános, főként a közvéleményben elterjedt felfogással szemben, a parasztok nem vonnak határt a népművészeti és nem népművészeti tárgyak között. A népművészetet a széles értelemben vett parasztsághoz köthetjük hazánkban, beleértve a birtokos parasztok mellett a birtoktalan falusi, mezővárosi rétegeket is, a mezővárosi kisparasztokat, a falun élő, részben paraszti munkát végző kisnemeseket, a pásztorokat, a paraszti életformába beilleszkedő kisiparosokat. Ezek a csoportok mint fogyasztók határozzák meg a népművészet körét. A népművészet fogalmának kiteljesedése, előbb jelzett változása mindenképpen indokolttá teszi a paraszti használatú üvegek helyének, szerepének pontos körülhatárolását, helyes értelmezését. Amikor ez a feldolgozás kísérletet tesz arra, hogy számba vegye az utóbbi években, évtizedekben előkerült nagyszámú népi használatú anyagot, megismertessen az egykori kis erdei üveghuták történetével, a nép körében kedvelt és elfogadott termékeivel, s ugyanakkor bizonyítsa e produktumok népművészeti értékét rendkívül nehéz feladatra vállalkozik. E feladat azért is súlyosnak ígérkezik, mert különösebb szintézisre törekvő előtanulmányok nélkül kell bizonyítani a XVIII. századtól megjelenő paraszti használatú üvegtárgyak népművészeti értékét, és a népi kultúrába való tartozását. Csupán csak az 1960-as években meginduló és fokozódó üvegtörténeti és művészeti kutatások szolgáltattak újabb ismereteket a parasztság számára készült üvegekről 7