Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

san kétféle ablaküveget készítettek. Kristálykarikákat és parasztkarikákat. A XVII. században és XVIII. század elején főleg kör alakú üvegeket használtak az ablakokhoz. Amikor a táblaüveg gyártása általánossá vált, csak akkoi terjedt el a nagyobb üvegtáblák feldarabolásával a hatszögletű forma. A kristálytányérokat, vagy kristálykarikát - mely színtelen, áttetsző üveget jelöl ólommal vagy ónnal fogták össze. A parasztkarikák 10-12 cm átmérőjűek voltak, zöldesszínű üvegből készültek, s peremük a visszahajtás miatt vastagabb volt. Ezeket pedig fakerettel illesztették össze. Az ablakba való üvegek és az üvegtányérok készítése lényegében hasonló módszerekkel történt. Azonban a paraszti használatba került üvegtányérok bár hasonlítanak, de nem azonosak az ablakozásra használt tényérokkal. Formájuk lényegében mindig egyező. Lapos, korong alakú bemélyített fenékrésszel kiképzett edények ezek. Színtelen, áttetsző, zöld, kék, sárgásbarna, bordó színekben egyaránt készültek A díszített darabokon rátétes fonáldísz, csipkézett karély, ritkán diszkrét festés figyelhető meg. Ezeket a tányérokat, főként a zöld és színtelen darabokai használhatták étkezéshez, azonban valószínűleg erre csak ritkán került sor Inkább lakásdísznek számítottak ezek a tárgyak. Ugyanis a tárgyak többsége kis füllel van ellátva, hogy falra akaszthatók legyenek. A tárgyi emlékanyagban a táplálkozásban szerepet játszó üvegek közötl viszonylag nagy számú só- és cukortartó figyelhető meg, amelyek üveghutákban készültek. Ezek változatos formájúak, szinte minden darab egyedi alkotás. Sokkal ritkábban fordulnak elő fazekak, komaszilkék, virágtartók, köpülőfedők, amelyek valószínűleg alkalmi megrendelésekre készülhettek. A vegyes használati tárgyak között a legnagyobb számban a légyfogók éí világító eszközök fordulnak elő. A légyfogók és a világító eszközök közül í mécsesek az ország bármelyik üveghutájában is készültek, szinte teljeser azonos formájúak, színtelen áttetsző, vagy zöld színű üvegek ezek, s egyetler darab sem díszített közülük. Az üvegből készült légyfogó szűk nyakrészéhe; kapcsolódó, bő kiképzésű kojrongtestéhez általában három lábacska csatlakozik. A légyfogó öblös részének alsó pereme visszahajló. Az így megformált csatornácskába lehetett a cukros folyadékot betölteni, amelyet a legyek az üveg test alsó részén lévő nyíláson érhettek el, így jutva a számukra kikerülhetet len, pusztulásukat okozó csapdába (45-46. kép). 76