Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

Kancsópoharak A poharak csoportjába sorolhatjuk a kancsópoharakat is. Az erdélyi üvegipar történetét jól ismerők elvetik azt a nézetet, hogy ezt a formát a bokálytípusok közé kell sorolni (33. kép). A kancsópoharak egyáltalán nem mutatnak egyező formát a népi kerámia bokálykancsóival. Jóval kisebbek annál, s az üveg alsó részének gömbszerűsége sem annyira hangsúlyozott. A kancsópoharak főként Erdélyben, de a Dunántúl déli részein is ismertek voltak, feltehetően a dunántúli hutákban is gyártották őket. Amíg a dunántúli gyűjteményekben néhány lyuggatott díszű kancsópohár fordul elő, addig Erdélyben általánosan elterjedt. Eredeti kiindulási helyét ismerve porumbáki típusú kancsónak is nevezik. A kancsópoharak többnyire áttetsző, színtelen zöldeskék üvegből készültek általában, de főként a XIX. századtól már szinte minden színben előfordulnak ezek az edénytípusok. A XIX. század második felétől egyes felső-magyarországi üveghuták is elkezdték gyártani ezeket az edényeket, így a parádi és a nógrádi üzemekben. Azonban opak zománcfestéssel díszítve szinte kizárólag díszüvegként hozták forgalomba. Fütyülős- és porciósüvegek A XVIII. századi Magyarország korcsmáiban, vendégfogadóiban terjedt el először a porciós- és a fütyülősüveg. A fél iccénél kisebb űrtartalmú palackok csak a XIX. században váltak a paraszti háztartások megszokott tárgyaivá. Fütyülős- és porciósüvegeket majdnem minden hutában készítettek színtelen, áttetsző és színes üvegből egyaránt. Az edény díszét csak a forma használatakor előidézett, üvegfelületen jelentkező plasztikus képződmény (csavarás, bordázás) alkotta. A porciósüvegek elterjedését nemcsak az uradalmi korcsmákban szerzett tapasztalat segítette elő, hanem az a praktikus ok is, hogy a pálinka fogyasztásánál nem jó, ha a pálinka szaga az ember orrába kerül. Ezért volt megfelelő a szűk nyakú üveg. A pálinka fogyasztásához még egy általánosan elterjedt szokásrend is kapcsolódott. A „rendes" gazda min71