Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

ző, főként a katolikus vallású vidékeken elterjedt (bár néhol Szabolcs és Szatmár megye területén is megtalálható), belül foncsorozott szakrális jellegű üvegtárgyak, amelyeket a csehek és morvák mellett osztrákok is forgalmaztak a dualizmuskori Magyarország területén, A dupla falú, belüj foncsorozott szenteltvíztartók, gyertyatartók és poharak elsősorban Veszprém, Eger és Pécs környékén váltak közkedveltté. Az itteni búcsújáró helyekről beszerezve a parasztság, mint dísztárgyakat használta ezeket a produktumokat. Arad környékén, főként Máriaradnán lehetett még hasonló búcsúfiákat vásárolni a Monarchia időszakában. Annak idején ezek a tárgyak rendkívül olcsóak voltak, s a paraszti háztartásokban a tisztaszobában helyet kapva szakrális célokat szolgáltak. Ezek a tárgyak főként törékenységük miatt napjainkban már ritkaságnak számítanak, ugyanúgy, mint a XIX. század végén, illetve a XX. század elején a különböző gazdasági okok miatt csődbe jutott, hagyományos technikával dolgozó üveghuták egykori termékei. 50