Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

replő üvegtárgyak számát. Minden valószínűség szerint az üvegek beszerzése a huták árusítóinak megjelenésétől is függött. Hasonló példák sokaságát sorolhatnánk fel a dunántúli településekről is, ami csak megerősítené az alábbi állítást. Azonban semmiképpen sem vonja kétségbe azt, hogy az üvegek elterjedése az adott települések földrajzi helyzetétől és a lakosok anyagi körülményeitől függően változékony képet mutat, de mindenképpen dokumentálja az üvegből készült használati tárgyak térhódítását. A XIX. század első feléhez képest a szabadságharc bukása után gyökeres változást figyelhetünk meg, amikor a paraszti használatban levő üvegedények számát vizsgáljuk. Már az 1830-1840-es években 200-250 darab üvegpalack és másféle edény volt a Tokaj-hegyaljai mezővárosok polgárai, a felső-magyarországi mezővárosok lakosai birtokában. Ezek az üvegedények is hagyományos hutatechnikával készültek és kimondottan praktikus szempontoknak megfelelően kerültek paraszti használatba. Bort tároltak bennük, befőttet, valamint a pálinkaivás szokásának felerősödésével egyidőben pálinkát fogyasztottak belőlük. Mindez magától is értetődő, hiszen az 1848. évi márciusi törvényeket követően megszűnt a földesúri pálinkafőzési monopólium, az aratópálinka egyre gyakoribbá vált mindenütt. A pálinka fogyasztására sok helyen sértő lett volna kerámiaedényeket felajánlani. Mint a XIX. század második felétől készült dagerrotipiákat szemlélve leszögezhető: „kordivattá" vált az üvegpalackok, poharak használata, a korabeli társadalom minden rétege számára megszokottá vált az üveg. Talán a legkifejezőbb bizonyíték erre Hollóssy Simon 1893-ban készült festménye, amelyen az elbukott szabadságharcon elmélkedő és a nemzet baját, sorsát tárgyaló egykori honvédek az asztalra dőlve a csárdában porciós üvegből isszák a bort búfeledőként. BOÉENA Nemcova, a cseh széppróza egyik megteremtője 1851-ben magyarországi útinaplójában többek között arról is beszámol, hogy az egyes háztartásokban „ha nincs valakinek legalább száz üveg befőttje nem is lehet valamirevaló háziasszony". Bozena Nemcova leírása akkor készült, amikor még nem volt gyáripari jellegű üveggyártás Magyarországon. Viszont a kis erdei üveghuták részint képesek voltak a hazai igényeket kielégíteni, a történelmi borvidékek palackjainak gyártására, a befőttesüveg készítésére, a különféle formájú és űrmértékű tejesüvegek előállítására. Ezek az igen egyszerű és a 46