Veres László: Magyar népi üvegek (Borsodi Kismonográfiák 28. Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK A tömegtermelésre berendezkedő, a paraszti igényeket is kielégítő XVIIIXIX. századi magyar üvegipar létrejötte szoros összefüggésben állott az európai üvegmuvesseg történetében végbement változásokkal. A magyar üvegipar fejlődése kezdettől fogva ezer szállal kötődött az európai üveggyártáshoz. Évezredünk üvegiparának történetét a velencei és cseh üveg alakította. Az ókorból ismert, a római birodalom ideje alatt is közkedvelt üvegkészítési és díszítési eljárásokat alkalmazó velencei üveggyártás a római-bizánci üvegipar gazdag hagyományainak továbbfolytatójaként biztosította kontinensünk üvegiparában mintegy fél évezreden keresztül uralkodó helyzetét. Hazánkban jóval korábban kezdődött el a velencei modorú üveggyártás, mint Európa más országaiban. A XV. században az egyre intenzívebben kibontakozó magyar üvegkészítés és az itáliai üveggyártás kapcsolatát méltóképpen reprezentálja az, hogy 1419-ben Budán egy Olasz Antal nevezetű üvegkészítő mester dolgozott, s Mátyás király uralkodásának vége felé a művészi termékelőállítás olyan szintre jutott, hogy az üveg hazájában, Velencében magyar mester, bizonyos Andrea de Georgio de Ongaria mint üveges tekintélyt és megélhetést biztosított magának. Az első üveghutáink alapítását és munkájának irányítását is minden bizonnyal olasz mestereknek köszönhetjük. Nekik tartozhatunk hálával azért is, mert a magyar üveggyártás a kezdeti időszakban képes volt a belföldi igényeket kielégíteni. Az első üveghutáink csak részben gyártottak az uralkodók és a főnemesség háztartásaiban használt üvegedényeket, dísztárgyakat. Fő feladatunk az európai jelentőségű arany- és ezüstbányáink kiszolgálása volt, mégpedig a nemesfémek szétválasztására szolgáló királyvíz tárolására alkalmas edények készítése. Tulajdonképpen ez ad magyarázatot arra, hogy miért települtek az első üveghutáink az arany- és 10