Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

23 Két templom (Tarcal), 1984. Újabban festett tájai: Este a tóparton (1982), Kiszolgált uszályok (1983), Október végi szüret (1984), Téli csend (1981), Tokaji piac (1983), Skanzen Cákon (1985). Mind megannyi lelket derítő részlet. Kedveli a tájnak évszakonkénti költői lejegyzését, így a mandulafák tavaszi és a nyárfák őszi pompája egyúttal az emberi élet szakaszaira is emlékeztet. Tokaj utcáinak, tereinek olyan hangulatát képes megragadni, amely jellegzetesen a helyhez kötődik. Ha festészetét jellemezni akarjuk, az impresszionizmus utáni szintéziskereséssel rokoníthatjuk s kibontakozásának alapjait Szőnyi István, Nagy István művészetében találjuk meg. Szőnyi népi líraisággal átitatott témáiból s Nagy István hibátlan vonalakra épülő, szálkás képszerkesztéséből sokat merített. Önálló festői világának kialakításához azonban a választott tárgykörrel adekvát kifejezésmódot kellett találnia. Ehhez tapasztalatainak, tanulmányainak összessége, egyéni felfogású temperamentuma segítette hozzá festői eredményei így sajátos világot teremtettek. Az impresszionisztikus elvek a gyors tovavillanó természeti élmény megragadására tanították, a színek ragyogó erejét Koszta révén nyerte el s a hibátlan szerkezet megteremtését jó grafikus képességei biztosították. Hazája iránti szeretetét itthoni működése teszi nyilvánvalóvá. Mindenekelőtt a hazai tájak késztetik alkotásra, a bensőségesen 39