Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

eddigi tapasztalatait. Jellegzetesen színes, vonalas stílusa egyéni ízt kap. Az expresszivitás épp úgy sajátja marad, de kissé higgadtabb módon. Érettebb, átfogóbb s az olajfestéssel gazdagabb kifejezésmódra talált. Az életében nyugdíjba vonulásával 1975 után sem következett be törés, mert megmaradt számára a másik fontos éltető erő, a festés. Azóta idejét ennek szentelheti. Nyugdíjas évei lendületet adtak tevékenységének. Azóta több mint 60 egyéni kiállítást rendezett szerte az országban, mindig úgy, hogy előzetesen Tokajban mutatta be azok anyagát. Több hazai és külföldi tanulmányutat tett. Sopronban és Kőszegen rendkívül vonzó környezetet talált, 1980-tól szívesen látogat oda s a régi barátok mellé újakkal is kapcsolatba került. Élete során a ZMK-rendezvények szintén több íróval, képzőművésszel, zenésszel hozták össze. így többek között Fábián Zoltán, Gergely Mihály, Erdős László, Karsai Zsigmond, Sebő Ferenc, Reményi János, Tamás Ervin, Xantus Gyula, a Záborszkyak, Kass János barátsága gazdagította életét. Az 1977-ben Mezőkövesden bemutatott anyagának nagy sikere volt. Végvári Lajos az általános véleményt fejezte ki előszavában: „. . . hálásak vagyunk Tenkács Tibornak, hogy nem tűri el szemléletünk megmerevedő kategóriáit, s mindig felráz bennünket: A környezetünkkel folytatandó párbeszédre késztet bennünket". Barátai meghívására 1983 óta bekerült a Szőnyi István Munkaközösség tagjai közé. Ez megnyugtató jövőt biztosít számára. Nemegyszer jelentette ki, hogy boldog ember, mindazt, amit célul tűzött ki maga elé, megvalósíthatta. Az utolsó évek gazdag festői eredményei hozzájárultak ehhez a boldogsághoz. Számottevő eredmény az a kiadvány, amely 1981 decemberében jelent meg a Hazafias Népfront kiadásában, Olvasó Nép címen, ahol a vaskos kötet címlapján s a közölt cikkek, beszámolók között Tenkács 36 ízes, jórészt egész lapos tusrajza szerepel. Valóságos képeskönyv kerekedett ki a sorozatból, mely így a tartalmat is gazdagította, a cikkek olvasása közben esztétikai élvezetben is van részünk. Minden lap változatos élményt kínál. Hol egy-egy pillantással befogható ódon városrészlet kelti fel figyelmünket, hol a folyópart, vagy hegyoldal lombos fái hívnak meditációra, s néhány gyorsiramú tusrajz a pillanat tovaillanásának emlékeit őrzi. Tenkács rajzain szálkás vonalak szelik át a felületet. Ez a módszer alkalmas arra, hogy levegős, könnyed hatásával olyan részleteket is 34