Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

van szó, sok vesződség van a szőlőmíveléssel. Mindezt a képre pillantva megértjük. Tenkács soha nem választ különleges témát nem meditáló természetbarátot helyez a tájba - mindig célja van s ez a cél a munka. A virágok, gyümölcsök adta festői megnyilatkozás változatos lehetőségeit is boncolgatja. Ilyen a Tulipáncsokor (1962). Sötét háttér elé helyezi a világítóan színes csokrot, friss, laza a festékfelrakás, a lila-sárga-rózsaszín virágok esztétikai megjelenésükkel a tavasz ébredését intonálják. Szólnunk kell a munkái között ritkaságnak számító művéről, melynek rendhagyó volta Tenkács művészetéből hiányzó, epikus tartalomból fakad. Az 1969-ben a Művészetben reprodukált kép létrejötte édesanyja halálához kapcsolódik. A falusi dráma: a Tokaji ballada (1967). Megörökítésével saját lelkének a halál tényével való fájdalmas vívódását vezeti le. Ugyanakkor a századvégi Tokajon történtekben most is a városához fűződő vonzalmát fejezi ki. A múltban kiengesztelhetetlen falusi gazdag-szegényparaszt réteg könyörtelen törvényei okozta tragédiák árnyai mindenfelé kísértettek. Ez a történet 1894-ben játszódik. A gazdag parasztaszszony gyűlöli fia szegénysorú választottját. Mindent elkövet, hogy a fiú elhagyja őt. Tenkács még ismerte a lányt öregen, őt komponálta a kép közepébe és körülötte balról lefelé indulva a dráma eseményeit beszéli el. A felső szegélyen tokaji lányok dolgoznak, akik szőlőművelés közben versbeszedték a történetet. Lassan dallamot is találtak hozzá, így vált Borsodi Jóska halálbamenekülése a nép ajkán fennmaradt ballada intő figyelmeztetés a régi, elavult felfogás elítélésére. A fiatal szerelmesek hűek maradtak egymáshoz, az anya kíméletlen tilalma ellenére is. A legény végzetes tettre szánta el magát. Ha nem lehetnek egymáséi a Földön, halálukban sem választhatja el őket senki. Kést ragad és fogadkozik, hogy „. . . még aznap két csillag leszalad az égről". Mariskát lánytársai veszik körül,hogy ne követhesse el szerelmese végzetes tettét. Amikor az látja, nincs számára más út, szíven szúrja magát. A kép jobb oldalán a temetési menetet látjuk, fent pedig a már megzavarodó anyát, aki nemsokára saját kezével vet véget életének. A lány hosszú életet élt, férjhez ment, és nagy lelkierővel tűrte szomorú, kegyetlen sorsát. Elrontott életén bánkódik most a lámpa fénye mellett öreg korában is. Láthatóan sok vesződséggel járt a festő számára, míg a történetnek képi megfogalmazásáig eljutott. Mit kezdhetett Tenkács30