Telepy Katalin: Tenkács Tibor (Borsodi Kismonográfiák 27. Miskolc, 1987)

7 Erdőhorvátiban, 1962. bedik, ha művészi vizsgálódásra is érdemesnek tartják, s a gyár vagy üzem munkásai is nyernek azáltal, hogy a tőlük eddig oly messzeálló képzőművészettel ismerkedhettek, vagy esetleg vásárolni is tudtak. Tenkács Tibort Dr. Lóci László járási tanácselnök közvetítésével a Szerencsi Cukorgyárba hívták meg (1961-62.). Egy egész idényt végigfestett ott. A cukorgyártás minden mozzanatát nyomon kísérhetjük. Megismerjük a sokféle, gyártással kapcsolatos munka egyes fázisait, a munkahelyeket és eszközöket. A sorozatból, ha néhányat kiemelünk: Kazánház, Réparakodás, Mészégető, Csillések, Váltóőrház gyár háttérrel stb. érzékeljük, hogy a gyár vezetősége érdeklődéssel fogadhatta az olajfestményeket és gouacheokat. Olyannyira, hogy azokból sokat meg is vásároltak. A sorozatnak egy darabja, a többször reprodukált Meszes szekér az egyik munkafolyamat kiemelt fázisa. Tenkács szeret gouache-sal dolgozni, és igaznak érezzük vonzódását, hiszen éppen a lendületes mozdulatok pillanatnyiságának rögzítésére alkalmas ez a technika. 1962-ben Sátoraljaújhelyen, a megyei képzőművészeti kiállításon éppen e goueche sorozatára II. díjat kapott, s a Képzőművészeti 22