Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

alakja, kinek hétrétgörnyedtségét a művész a geometrikus bezártsággal még képes tovább fokozni (lll.sz. színes kép). Ficzerénél sokszor a színek megválasztása az anyag kényszerűségének következménye. Erről a küzdelméről árulkodik a festő, ahogyan vörös öltönybe bújtatja biciklistáját a kékekkel és okkerekkel megoldott világban. Képeit nem színre építette, azok lokálértékét használta fel csupán. Úgy érezzük, hogy néhány kisebb tájképén és csendéletén merte érzelmeinek megfelelően használni a teljes színskálát. Ezért jelentős a Rakodás c. kép, mert itt bátran nyúlt a színekhez. A paraszti öltözetű, vörös arcú, sötét bajszos férfi a bazalttömböket a kocsi sárga saroglyáján emeli át. A kompozíció nagyszerűségéből adódóan a cselekvéshez szükséges mikrovilágra ebben a művében sikerült legjobban utalnia, s válik általa hitelessé a kép. A télies kabát zöld színű, felette a kék kötény, s a sárga csizma teszi teljessé a kiszínesedett palettát. E képével Ficzere az egyalakos kompozícióinak legszebbikét alkotta meg, s hasonlóan kiemelkedők az oeuvreből a többfigurás kompozíciók, melyeknek kolorisztikus tanulságai a Rakodásban összegződnek. A nyár hosszúra tágult nappalait, a tevékenykedő embereken keresztül, érzékletesen adta vissza a Kubikos című képén, s a Krumpliszedők-ön is (IV. sz. színes kép). Mélyen, a horizont alatt munkálkodnak a mezők emberei. A zsák száját igazító, fáradt tartású emberpár mellől lelassult mozdulatú férfi hajol el. A sorra komponálódó emberek csoportja muralitás felé vihette volna tovább Ficzerét. A képeinek befejezettségérzetet tudott adni, nála a cselekvés bizonyosan céllal jár, még akkor is, ha emberei várakoznak, Traktoros (1964), megpihennek Kombájnosok pihenője (1962). Málnaárusok (1963), Bükki partizánok (1963). Az életmű legkiforrottabb kompozíciói ezek. Határozott állásfoglalás, biztos képi rend jellemzi őket. A Városi Tanács megbízására ebben az időszakban született meg a ma Herman Ottó Gimnázium nagytermét díszítő Vetés 1964. című képe. A koratavasz hűvössége árad a monokron acélosságból. A még öltözetükben hagyományos parasztemberek az azidőtájt korszerű vetőgépet töltik fel zsákjaikból. Mint oly sok kedves témáját, így ezt is feldolgozta más-más technikával. Ezúttal az első tollrajz variáció a legérzékenyebb (13.sz. kép). A 28x24 cm-es felület egésze izgalmas - míg az ettől több mint ötszörös nagyítású táblakép már embertől elidegenedő óriásra nőtt részletei megoldatlanok — ugyanakkor vitathatatlanul egy nemes propaganda hatja át a kollektivizált mezőgazdaság mellett. A kora felvetett kérdéseire, a társadalmi-gazdasági mozgásokra érzékeny művész képeivel azonnal reagált. Ficzere bármely munkáján az őszinte elkötelezettség sugárzik át. Szerette, tisztelte az embert, s ebből adódóan a munkások ábrázolásakor, — talán a keresztény eszmény, a gótika mintájára megnyújtja figuráit. A munkás szenttéavatásának gondolata bizonyára foglalkoztatta, s üvegablak ólomrácsaira em40