Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

alakja, kinek hétrétgörnyedtségét a művész a geometrikus bezártsággal még képes tovább fokozni (lll.sz. színes kép). Ficzerénél sokszor a színek megválasztása az anyag kényszerűségének követ­kezménye. Erről a küzdelméről árulkodik a festő, ahogyan vörös öltönybe bújtatja biciklistáját a kékekkel és okkerekkel megoldott világban. Képeit nem színre építette, azok lokálértékét használta fel csupán. Úgy érezzük, hogy néhány kisebb tájképén és csendéletén merte érzelme­inek megfelelően használni a teljes színskálát. Ezért jelentős a Rakodás c. kép, mert itt bátran nyúlt a színekhez. A paraszti öltözetű, vörös arcú, sötét baj­szos férfi a bazalttömböket a kocsi sárga saroglyáján emeli át. A kompozíció nagyszerűségéből adódóan a cselekvéshez szükséges mikrovilágra ebben a mű­vében sikerült legjobban utalnia, s válik általa hitelessé a kép. A télies kabát zöld színű, felette a kék kötény, s a sárga csizma teszi teljessé a kiszínesedett palettát. E képével Ficzere az egyalakos kompozícióinak legszebbikét alkotta meg, s hasonlóan kiemelkedők az oeuvreből a többfigurás kompozíciók, me­lyeknek kolorisztikus tanulságai a Rakodásban összegződnek. A nyár hosszúra tágult nappalait, a tevékenykedő embereken keresztül, érzékletesen adta vissza a Kubikos című képén, s a Krumpliszedők-ön is (IV. sz. színes kép). Mélyen, a horizont alatt munkálkodnak a mezők emberei. A zsák száját igazító, fáradt tartású emberpár mellől lelassult mozdulatú férfi ha­jol el. A sorra komponálódó emberek csoportja muralitás felé vihette volna tovább Ficzerét. A képeinek befejezettségérzetet tudott adni, nála a cselekvés bizonyosan céllal jár, még akkor is, ha emberei várakoznak, Traktoros (1964), megpihen­nek Kombájnosok pihenője (1962). Málnaárusok (1963), Bükki partizánok (1963). Az életmű legkiforrottabb kompozíciói ezek. Határozott állásfoglalás, biztos képi rend jellemzi őket. A Városi Tanács megbízására ebben az időszakban született meg a ma Herman Ottó Gimnázium nagytermét díszítő Vetés 1964. című képe. A kora­tavasz hűvössége árad a monokron acélosságból. A még öltözetükben hagyo­mányos parasztemberek az azidőtájt korszerű vetőgépet töltik fel zsákjaikból. Mint oly sok kedves témáját, így ezt is feldolgozta más-más technikával. Ez­úttal az első tollrajz variáció a legérzékenyebb (13.sz. kép). A 28x24 cm-es fe­lület egésze izgalmas - míg az ettől több mint ötszörös nagyítású táblakép már embertől elidegenedő óriásra nőtt részletei megoldatlanok — ugyanakkor vitathatatlanul egy nemes propaganda hatja át a kollektivizált mezőgazdaság mellett. A kora felvetett kérdéseire, a társadalmi-gazdasági mozgásokra érzé­keny művész képeivel azonnal reagált. Ficzere bármely munkáján az őszinte elkötelezettség sugárzik át. Szeret­te, tisztelte az embert, s ebből adódóan a munkások ábrázolásakor, — talán a keresztény eszmény, a gótika mintájára megnyújtja figuráit. A munkás szentté­avatásának gondolata bizonyára foglalkoztatta, s üvegablak ólomrácsaira em­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom