Goda Gertrúd: Ficzere László (Borsodi Kismonográfiák 26. Miskolc, 1987)

toló munkás ellenére is a magárahagyatottságot érzékelteti a „Krampácsolók" 1961-ben festett egyfigurás variánsában (6.sz. kép). Ficzere pályamunkásai a földművesekhez hasonlóan a természet viszontagságainak kitéve dolgoznak, de munkájuk gyümölcse nem tud oly felemelő lenni, mint társaiké, a termékenységet magukban hordozó parasztasszonyoké. A stíluskereső művész ezúttal a nyári délutánok atmoszférájába helyezi fehér inges munkását, kinek öltözetén a reflexek cezannian jelentkeznek. A sokat látott munka megörökítése nem merült ki ezzel, négyfigurás kompozícióban festette meg Pályamunkások címmel, amely a MÁV Miskolci Igazgatóságára került, mint már előzetesen más munkája is. Az a vasutas kiállítás, ami a Nyugati Pályaudvaron volt, s amin többek között a kétf igurás, linóleumba metszett, Krampácsolók is szerepelt, már nem azért fontos, mert itt ismét első díjat kapott, hanem azért, mert a SZOT-díjat odaítélő bizottság itt ismerte meg a munkásságát, melyet 1962-ben elsőízben a képzőművészetre kiterjesztve, Ficzerének odaítéltek. A Kurucz D. Istvánnal, Udvardy Erzsébettel és Krajcsirovits Henrikkel együtt elnyert díj indokolásában jogosan szerepelt a vasutas szakkörben folytatott ismeretterjesztő tevékenysége is. Az 1962-es év sokat hozott számára. Elsősorban elismerést, s a velejáró népszerűséget: TV riportot, nyilatkozatokat és újságcikkek sorát.

5 7 Mindezekből méginkább megismerhetjük a tisztalelkületű, határozott egyéniséget. 33