Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

A levelek az erdélyi színházi életre is szolgáltatnak adatokat. Nya­ranta négy hónapra a kolozsvári színtársulat Marosvásárhelyre, Tordára és Nagyenyedre költözött, ott tartottak előadásokat. Említi kollégáit, a játszott darabokat. Marosvásárhelyet rendszerint Mógáéknál lakott, több helyütt szeretettel említi őket. 40 Említi többször Sámi Lászlót, Herman Ottó kolozsvári tanár barátját és politikai fegyvertársát. Jászai már 1871 nyarán elkészül Kolozsvárról, július 30-án kelt (9. sz.) levelé­ben már említi, hogy tavasszal „végkép elmegyek Erdélyből". Jászai Mari emberi portréjának megértéséhez és hívebb megrajzolá­sához hívjuk segítségül visszaemlékezéseit. Élete summázásáról a PÉCHY Blanka által gondozott kötetben olvashatjuk: „Nem cserélném fel feddhetetlen reputációért az életemet. Mindig azt tettem, ami jól­esett, és mindig az az érzésem volt, hogy helyesen cselekedtem. Amit a testem követelt, m-ígadtam neki, de a lelkem sohasem volt a testem rab­szolgája. Ha csalódtam valakiben, rögtön kiadtam az útját. És feleségtől sohasem csábítottam el férjet. Csak azt szerettem, akitől tanulhattam va­lamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem. Egész mo­rálom abban merült ki, hogy valami rútat el ne kövessek." 41 Önmagát is mély őszinteséggel és nem kevés kegyetlenséggel emlékirataiban így jel­lemezte: „Ha megszeretek valakit, rögtön átadom neki magam teljesen, testestől-lelkestől és hasonló határtalan, feltétlen odaadást várok tőle. De még ez sem elég! A legcsekélyebb gyarlóságra, amit észre veszek: ki­ábrándulok és futok új ideál után. Szerelemben és barátságban egyfor­mán. Mindennél nagyobb hiba bennem az állhatatlanság és a következet­lenség. És ez azért nagy csapás rám nézve, mert a következményei pokoli kínokat okoznak!" 42 A férfi és nő kapcsolatáról így olvashatunk: „A fér­fiak formálnak bennünket. Ezt én elmondhatom, aki soha sem engedel­meskedtem egynek is - hacsak magamnak is jól nem esett az engedelmes­kedő gyönge asszonyt játszani. Mondhatom, hogy mindig inkább a férfi­aknak akartam tetszeni, mint az asszonyoknak. Ami igaz, az igaz. A fér­fiak nevelnek bennünket." 43 Életútját érett kora megcsendesedett hevé­vel, s talán némi színészi pátosszal így összegzi: „A szennyből a tisztaság­ba, a sötétségből a fénybe, ez volt életem útja." 44 Jászai Marit és Herman Ottót, a kolozsvári éveik véletlenje mellett, életsorsuk és egyéniségük közös vonása is egymáshoz sodorta. Egyrészt mindketten tulajdonképpen autodidakták voltak, másrészt pedig mind­ketten a semmiből verekedtek fel magukat pályájuk legmagasabb csúcsá­ra, szerelmesen szerették a tudást, és mindketten ízig-vérig íróemberek is voltak. Hozzájárulhatott ehhez kétségtelenül Jászai már vázolt, céltu­datos kapcsolatteremtési igyekezete is. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom