Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

A levelek az erdélyi színházi életre is szolgáltatnak adatokat. Nyaranta négy hónapra a kolozsvári színtársulat Marosvásárhelyre, Tordára és Nagyenyedre költözött, ott tartottak előadásokat. Említi kollégáit, a játszott darabokat. Marosvásárhelyet rendszerint Mógáéknál lakott, több helyütt szeretettel említi őket.

40 Említi többször Sámi Lászlót, Herman Ottó kolozsvári tanár barátját és politikai fegyvertársát. Jászai már 1871 nyarán elkészül Kolozsvárról, július 30-án kelt (9. sz.) levelében már említi, hogy tavasszal „végkép elmegyek Erdélyből". Jászai Mari emberi portréjának megértéséhez és hívebb megrajzolásához hívjuk segítségül visszaemlékezéseit. Élete summázásáról a PÉCHY Blanka által gondozott kötetben olvashatjuk: „Nem cserélném fel feddhetetlen reputációért az életemet. Mindig azt tettem, ami jólesett, és mindig az az érzésem volt, hogy helyesen cselekedtem. Amit a testem követelt, m-ígadtam neki, de a lelkem sohasem volt a testem rabszolgája. Ha csalódtam valakiben, rögtön kiadtam az útját. És feleségtől sohasem csábítottam el férjet. Csak azt szerettem, akitől tanulhattam valamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem. Egész morálom abban merült ki, hogy valami rútat el ne kövessek."

41 Önmagát is mély őszinteséggel és nem kevés kegyetlenséggel emlékirataiban így jellemezte: „Ha megszeretek valakit, rögtön átadom neki magam teljesen, testestől-lelkestől és hasonló határtalan, feltétlen odaadást várok tőle. De még ez sem elég! A legcsekélyebb gyarlóságra, amit észre veszek: kiábrándulok és futok új ideál után. Szerelemben és barátságban egyformán. Mindennél nagyobb hiba bennem az állhatatlanság és a következetlenség. És ez azért nagy csapás rám nézve, mert a következményei pokoli kínokat okoznak!"

42 A férfi és nő kapcsolatáról így olvashatunk: „A férfiak formálnak bennünket. Ezt én elmondhatom, aki soha sem engedelmeskedtem egynek is - hacsak magamnak is jól nem esett az engedelmeskedő gyönge asszonyt játszani. Mondhatom, hogy mindig inkább a férfiaknak akartam tetszeni, mint az asszonyoknak. Ami igaz, az igaz. A férfiak nevelnek bennünket."

43 Életútját érett kora megcsendesedett hevével, s talán némi színészi pátosszal így összegzi: „A szennyből a tisztaságba, a sötétségből a fénybe, ez volt életem útja."

44 Jászai Marit és Herman Ottót, a kolozsvári éveik véletlenje mellett, életsorsuk és egyéniségük közös vonása is egymáshoz sodorta. Egyrészt mindketten tulajdonképpen autodidakták voltak, másrészt pedig mindketten a semmiből verekedtek fel magukat pályájuk legmagasabb csúcsára, szerelmesen szerették a tudást, és mindketten ízig-vérig íróemberek is voltak. Hozzájárulhatott ehhez kétségtelenül Jászai már vázolt, céltudatos kapcsolatteremtési igyekezete is. 87