Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

JÁSZAI MARI LEVELEI HERMAN OTTÓHOZ „Csak azt szerettem, akitől tanulhattam valamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem."

1 A nemzet tragikája leveleit 1944-ben KOZOCSA Sándor rendezte sajtó alá és bocsátotta közre. Bevezető tanulmányában a következőket írta: „A levélírás, akárcsak a színpad világa, állandó extázist jelentett számára. Képtelen az élet legkisebb jelenségét is köznapi módon felfogni, mindent egyéniségének arányaihoz emelt és ez a dinamizmus áthatja minden sorát. Nála a levélírás valami csodálatos boldogító ihletnek a terméke, amely nélkül tollat sohasem fogott kezébe. Akár vőlegényéhez írt szerelmes leveleit vagy Reviczky Gyulához intézett anyáskodó, lírai sorainak hevét, vagy élete alkonyán utolsó felgyúlását nézzük. Leveleiben lelkének tükördarabjait pillanthatjuk meg. Róla bátran elmondhatjuk, hogy kezében a toll valóban mágikus eszköz, mert közel egy század távlatából is sorai a villamos ütés erejével szikráznak felénk."

2 „A levélírás Jászai Marinak éppen olyan lelki szükséglet, belső felszabadulás volt, mint az ábrázolás ösztöne. .. .Önmagát árasztó egyénisége dinamikus lendülettel tárta föl leveleiben érzés és gondolatvilágát."

3 A miskolci Herman Ottó Múzeum történeti dokumentációs gyűjteményének jeles darabjai a névadó életével és tevékenységével kapcsolatos dokumentumok. Ezek között találjuk a HOM. HTD. 70.45.1-21. leltári szám alatt Jászai Marinak Herman Ottóhoz írott leveleit.

4 Az 1871ből származó levelek egy része gondosabb, tintával íródott, többjük ceruzával, ellopott röpke pillanatokban, nyilván titokban került papírra. A levelek két rendkívüli ember életének egy jelentős epizódjához, meleg, emberi kapcsolatához, egyéniségük teljességének jobb megértéséhez szolgáltatnak kedves és figyelemreméltó adatokat. Jászai Mari 1850. február 2-án született a Győr megyei Ászáron és Budapesten hunyt el 1926. október 5-én. Nehéz gyermekkor és viharos fi