Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

Szinyei Merse Pál több kiváló alkotását. Századunk ötvenes éveinek elejéig intézményünk a Borsod-Miskolci Múzeum nevet viselte, az egyesület nevéből képezve. S csak ez után adták a Herman Ottó Múzeum nevet. Mai értelemben vett múzeumi arculata az 1950-es években alakult ki. Ekkor alkalmazták az első szakmuzeológusokat, régészeket, történészeket és etnográfusokat, kezdte meg tevékenységét újonnan létesített laboratóriumokban két-három restaurátor és fényképész. Egyre inkább lehetőség nyílott tudományos kutatásra, a szakemberek el is indultak ezen az úton. Kiadványsorozatot indítottak, fejlesztették a szakkönyvtárat. A második nagy fellendülés intézményeink életében az 1970-es évek közepétől indult. Az elmúlt évtizedben alakult ki a megye táj múzeumhálózata. Muzeológus szakemberek kerültek a korábbi tájmúzeumokba: Szerencsre, Tokajba és Mezőkövesdre. Megkezdte tevékenységét a Gömöri Múzeum Putnokon, az Abaúji Múzeum Forrón, a Kazinczy Múzeum Sátoraljaújhelyen és a Bodrogközi Kastélymúzeum Pácinban. Új épülettel gyarapodott a Herman Ottó Múzeum, a Tokaji Múzeum és a Sárospataki Képtár. Új feladatokat vállaltunk fel: Kialakítottuk Miskolcon a Természettudományi gyűjteményi, hármas profillal a Vizuális Kultúrakutató Osztály gyűjteményeit, most keressük a független Irodalomtörténeti osztály és kiállítás lehetőségeit. Igyekeztünk fejleszteni a kiadványozást. A megnövekedett szakembergárda egyre nagyobb szerepet játszik a város, a régió s már-már országunk kulturális, tudományos és közéletében. Herman Ottó tudományos tevékenységével, elsősorban az élete utolsó harmadában folytatott néprajzi publikációival az 1960-as évek elején kötöttem életreszóló barátságot, amikor a magyar nép nagy „ősfoglalkozásának", az állattenyésztésnek a történetével és etnográfiájával kezdtem foglalkozni. Hatalmas egyénisége mindmáig megszabta az említett témakör, de szinte az egész magyar etnográfia szemléletmódját és értékrendjét. Idevonatkozó mondandóimat másutt, több helyütt már közreadtam. E kötetben múzeumunk névadójának másik két arcélét kerestem; az emberit és a közéletit. A betekintés ide éppen olyan nagy élményt jelentett, mint az autodidakta polihisztor tudományaiba. Emberi, tudósi és közéleti nagysága mindig rejtély és örök példa marad. Miskolcon, 1987. november havában Szabadfalvi József 6