Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

Tiszta helyzetet kívánok teremteni, mint pártember különösen, mert az a fönséges tűzoszlop, mely a korszakon át, messze távolból is irányt jelölt a nemzet számára, elszakadt a rögtől, megdicsőült és sokban önerejére utasítja immár a nemzetet, különösen pedig a függetlenségi pártot. Engedjék meg most már kegyesen, hogy beszédemet beoszthassam. Szólni kívánok mindenekelőtt: 1. Az egyházpolitikai helyzetről és annak következményeiről; 2. A közigazgatás átalakításáról; 3. A pénzügyi és gazdasági helyzetről; 4. A nemzetiségi kérdésről; 5. Az országgyűlési pártokról; 6. Kossuth Lajos emlékéről. Tagadhatatlan tény, hogy az egyházpolitikai törvényeknek az a sorozata, a melyet a képviselőház letárgyalt s részben példátlan nagy többséggel elfogadott, megrázkódtatta a társadalmat, megrázkódtatta a pártokat, megbontotta azoknak kezdeteit, és tagadhatatlan az is, hogy e rázkódtatást sokan szerencsétlenségnek tartják. Én nem tartom annak. A nemzetet története, a magyaroké is, arra tanít, hogy alakító, nagy eszméknek és elveknek életbeléptetése minden korban és mindenütt rázkódtatással járt; mert a haladó elemeknek útját állották a haladni nem akarók: útját állotta a szabadságnak az erőszak, a haladásnak a maradiság, a felvilágosodásnak részben az önzés részben a butaság. Akár Rákóczy Ferencz jogos vállalkozását, mely vérbe fúlt s a számkivetés keservébe vezetett; akár az emberi jogoknak 1789 ben történt kihirdetését vesszük, mely fölszínre vetette egy nagy nemzet őszes beteg elemeit s utóvégre vérbe és zsarnokságba fúlt; akár saját nemzetünknek 1848 diki nagy ébrendését vesszük, melyet szinte vérbe fojtottak, zsarnokságba fullasztottak a hontalanság minden keservével üldöztek; akár reávetjük tekintetünket az emberszeretet hirdetőjének vérző alakjára, mindenütt ott találjuk a legfönségesebb küzdő eszmét, a rázkódtatást, annak kisebb nagyobb iszonyataival. De ott találjuk egyszersmind a vigasztalást is, abban, hogy az eszme halhatatlan s bármily mélyre sülyjessze azt az erőszak: föltámad az, még pedig hatalomban megnövekedve. Azok a rázkódtatások hasonlítanak ahhoz, a melyet az eke vasa a termőföldben végez s mely arra való, hogy a magot a föld keblébe zárhassa, kicsiráztassa s erős növevénnyé alakítsa. Azért nem félek én azoktól a rázkódtatásoktól, a melyek nagy és nemes eszmék nyomán keletkeznek - nem félek attól sem, a mely az egyházpolitikai törvények nyomán kísért. Ez is csak arra való, hogy az egyenlőség magvát jól kicsiráztassa és hatalmas fává növelje, a jövő áldására. De hagyom a képeket s fordulok a valósághoz. Én megszavaztam a kötelező polgári házasságról szóló törvényt s mindazt a mi vele kapcsolatos, meg a zsidóvallásnak törvénybe iktatását is, tiszta meggyőződésből, mint régen vallott elveimet, a melyekhez hűtelenné válni nem akarhattam. Elhatározásomban nem befolyásolt sem kedvezés, sem gyűlölet, tisztán az vezetett hogy a szabad szellem vívmányairól volt szó, a melyeket én hazámra és nemzetemre nézve üdvösöknek tartottam és tartok. E nemzet függetlenségre való törekvése elválhatatlan a szabad szellemtől: ez tartotta meg egy ezredéven át. A megszavazott javaslatok arra valók, hogy az egyenlőség útjában álló akadályokat elhárítsák, a válaszfalakat lerombolják,tehát elősegítsék a nemzet különböző elemeinek összeforradását, a mire nagy szükségünk van. Én a polgári házasságnál a 26