Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

dön is mindig a víz nem járta magaslatokon kapott helyet a temető. A közéimúlt temetőjére jellemző virágkultusz a 18. századtól vette kezdetét. Igaz, napjaink temetőjére sajnálatosan inkább a betonkultusz lett jellemző. Betonkaszárnyák mellett - beton temetők állnak! A magyar ember a sírra ún. fűtül való fát állít. Ezek anyagai, a földrajzi környezettől, a szokásoktól és a kultúrától determináltak, lehetnek kőből, fából, vasból; megnyilvánulási formájuk, tehát alakjuk, díszítményük pedig megszámlálhatatlan variánst mutat. A sírkereszt állítása a középkorban terjedt el Európában és hazánkban. Idézi Jézus emberi halálát, valamint az élet keresztjét is. Fejfával a protestáns vallásúak különböztették meg magukat, azoknak számtalan változata terjedt el csak kis országunk határain belül is.. Kunt Ernő Temetők művészete c. könyvében (Budapest, 1983. Corvina Kiadó) megkülönböztet fatönkös fejfát, oszlopos fejfát, kopjafát, táblás fejfát és azok számtalan variációját. A hagyományos temetők mindenkor és mindenhol koruk társadalmi, gazdasági és ízlésbeli sajátosságait tükrözik. Felfedik a társadalom vagyoni tagolódását, vallását, a halotthoz fűződő kapcsolatát, pl. tisztelie halottját, gondoskodik-e róla? Árulkodik nemzeti hovatartozásáról, a névhasználat és a névadás szokásának változásairól és még megannyi más információt is hordoz. A pesti Kerepesi temető, a miskolci Avasi temető, a kolozsvári Házsongárdi temető s a derenki, szinte elpusztult temető életünknek, korunknak hű képe. Végezetül emlékezzünk az alkotóról: Kunt Ernő több mint tíz éve múzeumunk muzeológusa, tudományos munkatársa. Elsősorban tudományos kutató, évekkel ezelőtt lett bölcsész doktor a debreceni egyetemen, a közelmúltban védte meg kandidátusi értekezését, s a Tudományos Minősítő Bizottság a napokban adta meg számára a kandidátusi címet - ha jól tudom, az oklevelet még meg sem kapta. Több könyv áll mögötte, elsősorban a temetkezési szokások, a halálkép és a temető népművészete volt önálló köteteinek témája. Munkássága idézésénél nemcsak a munkahelyi vezetőt tölti el a büszkeség, hanem az egykori tanára szíve is nagyobbat dobban. A fotózással már egyetemista korában eljegyezte magát, ehhez az indítékot talán a képzőművészettel való genetikai kapcsolata is determinálta. Nemcsak művészi képei jelentek meg belföldi és külföldi szaklapokban, hanem önálló kiállításai is. Őszintén remélem, hogy Budapesten és Szombathelyen sikert aratott kiállítását a miskolci múzeumlátogatók is szívesen fogadják. 205