Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

A matyó faragóművészet legszebb darabjai a kimosott ruha simítására, vasalására szolgáló mángorlók és sulykok. Készítették és ornamentálták a ruhásszekrények elődeit, az ún. szuszékokat, majd azokat felváltották a festett, színes tulipánosládák. Híressé a matyókat mégis hímzéseik és viseletük tették. Egységes matyó hímzésekről és viseletről azonban nem beszélhetünk. Mezőkövesden, Tardon és Szentistvánon művészkedésük sok tekintetben különbözött és különbözik ma is. Tardra jellemző volt pl. a régi főkötőhímzés, ez sajnos megszűnt de él a színes keresztszemes. Szentistvánon az egykori cipés-, madaras minta fejlődött tovább. Mezőkövesd jellegzetessége a 20. században a színes, stilizált szűcs-, illetve műselyemhímzés. Előde a fehér vagdalásos és subrikolásos varrás volt. A legrégibb hímzések a 19. század elejéről ismertek, azok lepedővégeken fordultak elő. Ruhákra alkalmazott hímzésekre csak a múlt század második felétől vannak adataink. Ezen is először a keresztszemes jelent meg. A színes, tértkitöltő, szabadrajzú hímzés, a mai matyó népművészet előde a bőrruhákon és a szűrökön tűnik fel, majd arról kerül át a paraszti textíliákra. Igen sokat változott az utolsó jó másfél évszázad alatt a matyó hímzés színkultúrája is. A régi vászonhímzések színe itt is - mint országszerte - a piros és a kék volt. 1880 körül divatba jött a berliner fonál és ezzel bővült a színskála a bordóval, zölddel és a sárgával, később lilát, meggyszínt, parasztrózsaszínt és narancssárgát is használtak, sőt a rózsaszínnel és világoskékkel is hímeztek kisebb motívumokat. Ha a mai matyó hímzés egy-egy díszítőelemének eredetét keressük, ott is az egykori szűcsök és szűrhímzők hatását leljük fel. A mesteremberek kezéről jutott át a parasztság kezére a rózsák nagyszámú változata, mint neve is mutatja a szűcsös rózsa, a szívrózsa, a szűrrózsa, a csókosrózsa stb., a tulipánok ugyancsak több variánsa, pl. a fésűstulipán, a piszeorrú tulipán stb. Ebből a hatásból sarjadt a virágábrázolások számtalan változata, pl. a gyöngyvirág, hóvirág, krizantém és a margaréta. A hímzés alapanyagát a gyapjút, majd a selymet ugyancsak a szűcsök és a szűrszabók adták kezükre. A színekben és a díszekben való tobzódás azonban nem állt meg itt. Az 1920-as évek elején a boltokban vásárolt ragyogó csaknem teljesen leszorította a hímzést ruházatukról. A matyók az 1910-es évekig csak maguk hasznára hímeztek, ez után kezdtek dolgozni eladásra, megrendelésre. Ezt követően fokozatosan a kereskedelem szabta meg a matyó népművészet továbbfejlődését. Válto193