Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

Miskolcon. Ez idő alatt számtalan beszédet mondott el, még többször szólt hozzá, illetve a parlamentbeli ügyekről igen sokszor írt cikket napilapokban is. Ezt a tevékenységét a Herman Ottó-kutatás alaposan még nem tárta fel, ennek nemcsak politikatörténeti aspektusai vannak, s teljes egészében hozzátartozik a tudós-politikus portréja megrajzolásához. Itt csak utalni tudok közéleti érdeklődése sokszínűségére: Beszélt Bosznia-Hercegovina közigazgatásáról (1879. nov. 12.); a diplomás proletárokról (1880. jan. 9.); több alkalommal a zsidóság jogairól (pl. 1880. márc. 11., 1880. okt. 1., 1883. jan. 23., 27., 28.); a tiszavölgyi ármentesítésről 1881. máj. 27.); ugyancsak több alkalommal a filoxeráról, az uzsoráról, a házadóról, a színházakról, a középiskolai reformról, a csendőrségről, a munkásbiztosításról, az árvízvédelemről, a fegyházakról, a nyugdíjtörvényről, többször foglalkozott egyházpolitikai és iparfejlesztési kérdésekkel és szinte minden évben hozzászólt az állami költségvetéshez. Haladó, függetlenségi nézeteinek természetesen megvoltak a korlátai is, egyes kérdésekben akadtak nálánál haladóbb vélemények is, mai ismereteinkhez viszonyítva őket, különösen. Politikai tevékenységét azonban mindig a tiszta, önzetlen és becsületes ügyszeretet vezette, üldözte a korrupciót, a mindenirányú érdekszövetségeket. Állami funkciót nem fogadott el, még Magyar Tudományos Akadémiai tagság tervét is elhárította. Harcos politikus és harcos tudós volt, tevékenységét mindig átszőtte a szubjektuma is. Köztudott KOSSUTH Lajoshoz fűződő ragaszkodó kapcsolata, többször váltottak levelet, s több alkalommal meg is látoga turini magányában. Ezzel itt nincs módom részletesebben foglalkozni. Nemcsak három tudományág vallja magának, nemcsak politikus volt, hanem sokat és sok helyen alkotó, tevékeny közéleti ember is. 18