Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

31. kép. Pásztorbotok 1767-ben kapott kiváltságlevelet. 1692-ből és 1713-ból azonban már két datált tál maradt ránk, ezek a magyar népi kerámiának legkorábbi évszámos darabjai. Mezőcsáton ugyancsak nagy hagyományú a népi fazekasság. Első hiteles nyomai a 16-17. századra nyúlnak vissza. A 18. század végétől a legnemesebb ízlésű darabok kerültek ki innen. Az ékes díszítményű ember alakú boroskancsók, az ún. miskák, a karcsú vonalú madaras bütykösök egyik értéke az, hogy igen sok köztük az évszámmal ellátott, datált darab, ez a tudományos feldolgozást segíti nagyban elő. Miskolcon és Abaúj egyes falvaiban például Telkibányán, Regécen, majd pedig Hollóházán a kemény cserépgyártás bázisai alakultak ki. A bükki és a zempléni üveghuták készítményei is hozzájárultak a parasztházak tisztaszobáinak ékítéséhez. Észak-Magyarország egyes községeiben a házasodni kívánó legény megkérdezte a lány anyjától, hogy tud-e szőni a lánya. Ha nem akarták hozzáadni az volt a felelet, hogy még nem tud szőni. Ez a szokás a fonásszövés nagy jelentőségére vall. A széles körben gyakorolt fonás és szövés ellenére a vászonhímzés néhol csak kevés és friss nyomát találjuk. 186