Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

monográfiáj át. Úgy vélem, hogy Gömör mai kutatói is sok j ó adatot találhatnak kutatásaikhoz. A munka a múlt század nagy geográfiai monográfiáinak egyike, s a magyar orvosok és természetvizsgálók 1867. évi rimaszombati vándorgyűlésére készült. Illusztrációként álljon itt néhány történeti és néprajzi adat HUNFALVI János könyvéből: A múlt század közepén Gömör megyében 83 ezer magyar, 80 ezer szláv nyelvű lakosság, 5-6 ezer német és 2 ezer zsidó élt. A zsidók elsősorban 1848 után kezdtek erőteljesebben bevándorolni. A szlovákság mellett előfordul cseh és kárpátukrán lakosság is, különösen az 1626. évi fehérhegyi csata után. A Forgács család lengyeleket is telepített be a 18. század végén Forgácsfalvára, Ottiliára és Drabszkóra. Hosszasan foglalkozik a népviselettel. „A magyar férfi nyírott rövid vagy hátrasimított, erősen zsírozott hosszú hajat, fiatalja divatos körhajat is visel, borotválkozik, rendesen csak a bajuszát hagyja meg... nyárban széltiben szalmakalapot vagy különben nemez csárdáskalapot és kucsmát hord; ing és gatya, hozzá adván gyakran posztómellényt és fekete nyakkendőt, legszokottabb öltözéke; a csizma állandó láböltő... hidegebb évszakban vászony vagy posztónadrágot, báránybőr mellényt, fehér szűrt vagy csuhát hord, melynek alól kötött ujja -csuhuj - a tarisznyát pótolja. Rimaszécs vidékén szürke vagy fekete fürtös gubát és bundát viselnek. Az asszonyok kontyba kötött haj felett tarka vagy fehér főkendőt, magyar fekete fej kötőt ünnepnapokon csak a fiatalabb nők viselnek; a többi ruhakellékek az ingváll, sujtásos vagy pitykés mellény (bruszli), sötét színű szoknya és kötény, posztó kabát és rövid ködmön. Igen tetszetős a magyar parasztok - mód szerinti - ünnepi öltözéke... A nőknél: arany vagy ezüst főkötő, fekete csipkével, bolti virágkoszorúval, és nehéz széles selyemszalaggal díszítve, világos selyem vagy kivarrott kis tüllkendő és nagy szemű álgyöngyök a nyakon; átlátszó szalagcsokros ingváll; zsályi (sál) veres, virágos nagy kázsmérkendős; zsinóros mellény, rövid gyapjúszoknya arany vagy ezüst csipkével, pántlikával felékesítve; veres selyem vagy átlátszó fehér kötény; hegyes sarkú kordovány csizma; zsinóros fekete posztózeke, vagy rókaprémes zsinórral, bojttal és rézgombokkal cifrázott mente, mely ruhatáruk fő kincse." E tájon született, élt és élete nagyobb részében dolgozott; majd pedig itt halt meg a magyar líra egyik legnagyobb alakja, TOMPA Mihály. Emlékét éppen itt, ebben a községben őrzi és hirdeti emlékház. Volt szolgadiák Sárospatakon, házitanító Eperjesen. Itt találkozott először Petőfi Sándorral is 1845-ben. 1846-ban lelkész a közeli Bején, 1848-ban Pesten találjuk, mint minden magyar értelmiségi fiatalembert, aki számított valakinek. Keleméren 1848-ban lett lelkész, 1851-ben került az ugyancsak 170 '