Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

nár tevékenységén, igyekezetén és tudásán múlik. Előadói meghívásoknak mindig szívesen eleget tesz minden múzeumi dolgozó, de tevékenységüknek mégis öntevékenységen kell alapulniuk. A jó szakkörökből kerülnek ki évek óta a legjobb pályázatok. Igen hasznosnak mutatkozott a muzeológusok bevonása a szaktanárok továbbképzési foglalkozásain. A közvetlen kétoldalú információs kapcsolat szolgálja a további jó együttműködést is, túl egymás gondjai és gondolatai jobb megértése mellett. Igen jó kezdeményezés Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egyes iskolák és múzeumaink között a különböző diapozitívek (régészet, építészet, népművészet stb.) készítésével az oktatás segítése. Ez is csak akkor lehet hatásos, ha központi segítség siet elébe, vállalja el a gazdaságot. Meggyőződésem, hogy jól lehetne szolgálni az oktatási intézmények és a múzeumok kapcsolatát, pontosabban megfogalmazva az iskolás korúak múzeumba szoktatását múzeumi filmestekkel és múzeumi zeneestékkel is. Sajnálattal említhetem, hogy 1976-ban és 1977-ben a Múzeumi Hónapban mindkettőt kipróbáltuk, de egyiknek sem volt kellő látogatottsága. A meditációt témánkról tovább is folytathatnánk, a legfontosabb gondjainkról, teendőinkről most ennyit, őszintén remélem, hogy talán ezen fórum hasábjain mások is kifejtik idevonatkozó elképzeléseiket, javaslataikat. A kiszélesedő beszélgetés - úgy vélem - mind az oktatási intézmények, mind a múzeumok számára hasznos lehet. Borsodi Művelődés, III. Miskolc, 1. sz. 7-9. 162