Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

kálatokba az utóbbi évtizedekben bekapcsolódtak az Oktatási Igazgatóság tanárai is. Jelentős szerep hárult Borsodban a megyeszékhelyen működő kulturális intézményekre, mai szóhasználattal élve a közgyűjteményekre. A könyvtárak, elsősorban a megyei és a városi könyvtár részben bibliográfiák közreadásával, részben könyvtártudományi és irodalomtörténeti kutatásokkal foglalkozott. A levéltár történeti forráskiadványok közreadásával és helytörténeti kutatásokkal jeleskedett. A miskolci Herman Ottó Múzeum szinte létesülésétől, 1899-től részt vett a város és a megye kulturális életébén és többoldalú tudományos feltárásában. Századunk elején már évkönyvet bocsátott ki, szélesebb körű publikációs tevékenysége azonban a felszabadulás után bontakozott ki. A múzeum a régészeti, numizmatikai, történeti, irodalomtörténeti, műemléki, építészettörténeti, művészettörténeti, iparművészettörténeti, néprajzi és természettudományi kutatásokat végezte, szervezte, támogatta és publikálta. Elmondhatjuk tehát, hogy az egyetemi és politikai intézmények jobbára ideológiai és politológiai kutatásokat végeztek, a közgyűjteményi intézmények pedig történeti és a nemzeti értékeket feltáró munkákat vállalták magukra. A társadalomtudományi kutatást az is meghatározta, hogy humán egyeteme, főiskolája nem volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyének. Azokban a megyeszékhelyeken és városokban, ahol ilyenek működnek, hathatósan részt vállalnak a város, a táj, akár a nagyobb régió történeti, irodalomtörténeti, politikatudományi, nyelvészeti stb. kutatásában és az eredmények publikálásában. Ebből azt a következtetést is le kell vonnunk, s ezt a valóság is megerősíti, hogy Miskolcon és Borsodban az előbbiekben elősorolt intézményeknek jóval hathatósabban kell idevonatkozóan dolgozniuk, rájuk a társadalomtudományi kutatások terén jóval nagyobb szerep, feladat hárul. A továbbiakban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Szervezet, s annak központi intézménye, a miskolci Herman Ottó Múzeum tudományos tevékenységének legfontosabb jellemzőit szeretném elősorolni. Mint minden magyar múzeum, a miénk is kb. 30 évvel ezelőtt lett fokozatosan tudományos intézmény. Az 1950-es években alkalmazták az első szakképzett régészeket, történészeket, etnográfusokat és restaurátorokat. 1955-ben indították el A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1957-ben pedig a Herman Ottó Múzeum Évkönyve c. kiadványsorozatot. A két kiadványnak több mint 20-20 kötete jelent eddig meg. 147