Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

Tótís Sándor budapesti porcelán- és kőedény nagykereskedővel előnyös szerződést kötnie. Ezen túlmenően, Tótis tekintélyes összegeket adott kamat nélküli kölcsönre a gyárnak, amivel az iparpártolásnak olyan példáját mutatta, mely a nagykereskedők részéről igen ritka volt. A kassai kereskedelmi és iparkamara 1894. évi jelentése arról számol be, hogy a telkibányai gyár Fiedler Gyula és fia tulajdona, melynek felszerelése 1 kazán, 4 agyagszárító, 36 korong, 7 égető kemence stb. 1894-ben kb. 35.000 forint értékű kőedényt állítottak elő Telkibányán és 86 férfi munkást alkalmaztak. Azonban hiába volt kaolin helyben, más nyersanyagokat messziről kellett szállítaniuk. Ez nemcsak a század elején és közepén Telkibányán volt így, hanem még a XIX. század végén és másutt is. A miskolci kereskedelmi és iparkamara 1890. évi jelentésében olvashatjuk, „hogy agyagunk jó minősége folytán, a hazai kerámia-ipar által keresett cikk". A mastinczi (Gömör megye) hegyek ásványait úgyszólván minden hazai kőedénygyár igénybe veszi, főleg az ott készült samottot. A Borsod megyei Tapolcáról, Miskolc mellől is szállíttatik évenként nagyobb mennyiségű kocsirakomány agyag Rákosra, Ungvárra, sőt Hollóházára és Telkibányára is. A tapolcai agyag tehát nemcsak az ungvári gyár készítményeinek fontos alkotóanyaga, hanem a telkibányainak is. Az ungvári agyagipari iskolában eredetileg nagyszőllosi agyagot használtak, mivel azonban ezen aránylag alacsony hőfoknál nehezen tudtak hajszálrepedés mentes mázat alkalmazni, e helyett a fehér színre égő tapolcai agyaghoz folyamodtak. A masszát iszapolt krétával keverik, a mázat pedig frittelten alkalmazták. Az iszapolt kréta a 90-85 súlyrésznyi tapolcai agyag mindössze 10-15 %-a lehet.

119 Megközelítően a telkibányai kőedények is így, ezzel az eljárással készültek a múlt század második felében, az 1900-as évek elején. E gyártási eljárásnak tulajdonítható, hogy az edények teste törékeny, szinte késsel kaparható, majdnem krétaszerűen porózus volt. Az alacsony hőfokon megömlő ólmosbóraxos máz nemcsak a máz feletti díszítést tette alkalmassá, hanem a máz alattit is. 13. A PARASZTEDÉNYEK KORSZAKA Kőedénygyáraink új iránya az 1880-as évektől: a magyaros stílus. Az edények e csoportját sajátos jegyek jellemzik, mindenekelőtt a fazekasedények formái és az élénk naturális virág-díszek. Már az 1850-es, 60-as években is készítettek ilyen jellegű edényeket kőedény gyáraink, de ezek széraszerű gyártása csak az 1880-as évektől terjedt el Magyarországon. Az első ilyen jellegű edény Városlődön készült, Lang és Mayer műhelyében. Ezért ezeket Langstflusú edényeknek nevezik. Kétféleképp készültek ezek az edények, máz alatti 52