Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

gekről, majd csehországi tanulmányútra ment. Ennek során számos gyárat tanulmányozott át. Hazatérése után hozzáfogott a látottak, tanultak hasznosításához. Mindenekelőtt a gyár eddigi termékeit gondolta végig. Köztudott, hogy a gyárban már az 1830-as években is készült időszakonként a porcelán mellett kőedény, de a főtermék továbbra is a porcelán maradt kb. az 50-es évekig. A gyárnak nemcsak a külföldi porcelán volt veszélyes konkurrense, hanem az 1840-es évektől egyre fellendülő és külföldön is egyre ismertebbé vált herendi is. Végül is a herendi gyárral való verseny és a 48-49-es események miatt kezdték a porcelán készítését korlátozni Telkibányán. A Mayert követő bérlők alatt - amikor is a telkibányai kaolin kevés volta miatt a nyersanyagot drága pénzen Csehországból hozatták be a porcelángyártás tovább hanyatlott. A korábbi átlátszó fehér porcelán helyett nem átlátszó, hanem szürkés-zöld színű áru készült, bár minőségre nézve bármely termékkel kiállta a versenyt. A porcelánnal szemben azért is nőtt egyre a kőedény aránya, hogy a bérlők fedezhessék a bér, illetve a termelési költségeket. Fiedler mégsem a kőedényt, hanem a porcelán gyártását szorgalmazta. Jelentős költséggel megnagyobbította, illetve modernizálta a gyárat. Nemcsak „jobb agyagmalommal látta el s a kezelési helyiséget megtágasbította és jelen állapotának megfelelően edénykemencze építésével megbővítette, de a porczelánanyag vegyítésében is oly hathatós javításokat tett, hogy jelenleg a telkibányai porczellán edény már oly tökéletes fehérségű, mint a cseh anélkül, hogy egyéb előnyös sajátságaiból veszített volna". A helyi kaolin helyett mind nagyobb arányban cseh kaolinhoz folyamodott. A csehországi tanulmányút során nemcsak a porcelán technológiáját korszerűsítette, hanem úgy látszik a formákkal és dekorokkal is felszerelte magát. Masszajavítási kísérleteit 1867-ben, — tehát belépése után alig néhány évvel - már dícsérően emlegetik. Ezek mellett közönséges kőedényt is készítenek Telkibányán. Gyártásuknál jelentős változtatásokat eszközölt és mindkét üzleti ágban a minőség tökéletesítésén kívül, a gyártmány mennyiséget is megkétszerezte — olvashatjuk. A kőedény gyártásra való áttérést két ok is indokolta. Egyik: a porcelánmassza kifehérítését csak az új, elsősorban a cseh alapanyag tette lehetővé. Az erre való átállás viszont növelte a termékek árát és ily módon nehezítette az eladást. A kőedénygyártásnak viszont eddig nem tapasztalt konjuktúrája nyílt, hiszen a kassai kőedénygyár néhány éve megszűnt, — a viszonylag gyenge kőedényt készítő hollóházi gyáron és a radványi kályhagyáron kívül több ilyen nemű gyár nem létezik a megyében. Érthető, ha Fiedler úgy döntött, hogy a porcelángyártást végleg beszünteti és csak kőedényt készít. A végleges átállásra 1870-ben került sor. Az 1860 és 1870 között, tehát Fiedler bérlősége alatt készült porcelánok teljesen cseh hatásúak, nemcsak formára nézve, hanem dekorra is. Előszeretettel alkalmazták az aranyat s az élénk színeket. Ugyancsak figyelemre méltó szempont, hogy míg a porcelánhoz — legalább is a megjavított változathoz — külföldről, Csehországból kellett a költséges 50