Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

Bp. 1976.) c. könyvében megismétli annak igazolásául, hogy a dunántúli és a telkibányai gyárakban működött Mayer János egy és ugyanaz a személy. Az alábbi részt a szerző említett könyvéből idézzük: „. . . A kannán a benyomott REGÉCZ jegy mellett mesterjegy is szerepel, amely két másik, ugyancsak regéci jegyű edényen is előfordul, de ezek mellett a gyártási időpontot jelző 845-ös szám is megtalálható. Az egyik nagyobb díszkorsó, a másik egy levesestál. A jegy egy olyan mester működését bizonyítja, aki nemcsak a kisebb tárgyak előállításához értett, hanem a nagyobb edények készítésének nehézségeit is ismerte. Csányi Károly ismert művében a pápai gyár 620., 622.sz. jegyeinél bár torzán, de felismerhetően azonos jegyeket közöl.- Ugyancsak ilyen jeggyel találkozunk Kéry idézett művében is a pápai gyár jegyeinek ismertetésénél 14.sz. alatt. E két nyomtatott forrás és a fentebb említett három regéci bélyegű edény lehetővé teszi egy távoli összefüggés feltárását. Az Iparművészeti Múzeum 15.462 lt.sz. kőedénytányérján PÁPA jegy mellett is szerepel a szóban forgó jegy. Ugyancsak ilyen jegy található a Herendi Porcelángyár gyűjteményében egy korai tárgyon is a Herend jegy mellett. A sérült kanna fenékjegye alatt „841" és a szóban forgó jel foglal helyet. Ez a herendi gyűjteményben 502 sz. alatt található. Az eddig ismertetett öt porcelán, illetve kőedény tárgyból és a közvetett személyi vonatkozású adatokból feltehető, hogy a jel tulajdonosa Johann Mayer, aki előbb Pápán, majd Herenden és végül Telkibányán működik, mindhárom helyen vezető munkakörben. Mayer nemcsak a pápai és herendi gyártási kísérletek eredményeit vitte magával Telkibányára, hanem minden valószínűség szerint valamelyik birodalmi porcelángyárban szerzett tapasztalatait is. Ez igazolja az 1840-es évek közepétől a gyár fejlődését, valamint termékeinek művészi színvonalát. A tehetséges pápai „Werkfürer", majd Stingl Vince társa, a regéci gyár igazgatója, Johann Mayer alkotó munkája messze túlnő hazai kortársaién, így méltán nevezhető az első hazai porcelánművésznek. Hiteles adat még ezideig nem került elő Mayer regéci munkakezdésének időpontjára. Mihalik 1845-ben mint igazgatót említi, de valószínű, hogy előbb került oda". Mihalik szerint ennek elhihetősége érdekében tisztázandó, hogy az a Mayer, aki előbb „a pápai, utóbb herendi kőedénygyár igazgatója" volt, s 1842 február 21-én a pápai városi tanácstól kér működési bizonyítványt, tényleg azonos-e azzal a Mayer Jánossal, aki — egy 1845. évi igazgatósági ülés határozatának rendelkezéseiből következtetve — már 1841 óta a regéci porcelángyárral állt kapcsolatban.

72 Ennek kiderítésére annál is inkább szükség volna, mert szerintünk — folytatja Mihalik Sándor — nem bizonyítható az az állítás, hogy a hazai kerámiai készítményeken látható és az l-es számhoz, továbbá horgonyhoz is hasonló jegyek nem formaszámok, hanem Mayer János bélyegei. Megfelel a valóságnak, hogy azok nem formaszámok, mert több kerámiai darabunkon a formaszámokkal egyidejűleg, együttesen szerepelnek. Viszont ezeket a nyílszerű jegyeket Mayer János bélyegének vélni téves és túlzás. .. . Ingatagok tehát a Mayer személyével kapcsolatban felállított tételek. A tárgyi és személyi adatok további bizonyítékaira van még szükségünk, hogy Mayer János tevékenységét, alkotó munkáját olyannak lássuk, amelyen valójában lehetett. Jelentősége mindenképpen túlnő kortársaién. Még nagyon sok konkrét adatot kell gyűjteni ahhoz, hogy egyértelműen bizonyított legyen: ő az első 37