Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

és Csehországban a porczellán- és kőedénygyártást, Apátfalván az egri papneveidei intézettől, mint tulajdonostól, a kőedény-gyártási jogot kibérelte, s kőedényt és wedgwoodot kezde gyártani. Hüttner csekély anyagi erővel bírván olynemű gyárat létrehozni és sikerrel folytatni, bár igen kis haszonbért fizetett a seminariumnak, fizetési tehetetlensége csakhamar bekövetkezett, s az árendából bíróilag kiutasították. Egyideig ezután maga a seminarium folytatá a gyártást saját költségén, de ez sem vala képes sikert idézni elé." [56] OL. Bretzenheim cs.lt

. /P.66/ Status Personalis et Salarialis II./B.9.141 csomó, 351-353. [57] U.o. 354-355. Ugy tűnik, hogy Wagner is rokon a Hüttnerekkel és a Dutsayakkal, mert csak átmenetileg áll a gyár élén. [58] 1845. 25.sz. 294. [59] Lsd. a 15-ös jegyzetet. [60] Mihalík Sándor: Adatok a regéczi porcelángyártás történetéhez. Művészettörténeti Tanulmányok. Bp. 195 7.120-121. [61] A Hüttner-féle miskolci mesterkedéseknek lehet emléke az a felhőkön álló kínai alakokkal díszített porcelántányér - Miskolc 1838 jeggyel -, mely mint nagy ritkaság megfordult Csányi Károly az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatójának képén. U.o. 121. - Lásd még Molnár László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. VIJeöt. 1966/244. [62] Iparművészeti M8zeum 52.3444.sz. darabja - Ethnographisch geographische Statistik des Königreiches Ungarn, Wien, 1837.

1. 32. g. 63] U.o. 53.266. Csak anyaguk különbözik. 64] U.o. 67-707. 65] Lt. 53.2660. 66] Lt. 19.587. 67]Kubinyi-Vahot i.m. IV. 89-90. 68] Molnár i.m. 69] Lt. 64. 34. 70] Molnár László: A herendi Porcelángyár a reformkorban. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei I. (1963) 233. [71] Molnár László: Iparművészeti törekvések a reformkorban Magyarországon. Bp. 1976. [72] Az 1845. jan. 26-i igazgatósági ülés-jegyzőkönyvének 4. pontjában található kitétel így hangzik: „4. A' Telki Bányai Porcelángyár igazgató azt terjesztvén elő, hogy az 1841 ik év végével a' gyári pénztárnál nevezetesebb összegre rugó tartozások találtattak, mellyeket később a' gyári munkásoknak előlegezett saját kész pénzével elégített ki a' nélkül, hogy ezen általa kifizetett tartozások a' gyári pénztárnál mind ez ideig számadásba vétettek volna." [73] Mihalik Sándor: Adatok Mayer János pápai és herendi gyárigazgató működéséhez. Klny. a Folia Archeologica XVIII. (1966) 67. kötetéből, 292. [74] Vagyis arra, hogy Mayer János nem Pápán és Herenden kezdte tevékenységét, hanem Telkibányán és csak később került át Pápára, illetve Herendié. 1831.-ben a nyílszerű jegy első feltűnésekor Mayer János alig töltötte be a 19. esztendejét, tehát ekkor nem lehetett még mester és valószínűleg segéd sem. így önálló jeggyel ezért sem rendelkezhetett.