Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

lálták ki a módját annak, hogy ezen elemeket oly módosítással alkalmazták volna, mely technikai nehézségeket idézett volna ugyan elő —, de ezzel a tárgyak értékét sajátosságukon kívül még szerencsével fokozhatták volna. Ezen megdönthetetlen igazságban rejlik az oka annak, hogy a kőedény gyáraink iránya nem szülte azt a kedvező hatást, melyre azok számítottak, egy másik oka pedig az, hogy ezen irány kultiválása mellett megfeledkeztek azon irányról, mellyel az ország egy fontos szükségletét pótolhatnák. Asztalkészleteink és házi czikkeinket u. is kénytelenek vagyunk még mindig külföldről beszerezni, mert ezen irányban nem elégítik ki igényeinket kőedénygyárosaink törekvése. Megfelelő használati edények gyártásához angol kőedény készítésére kellene áttérniük, miután azonban a kőedény gyárak közelében előforduló s általuk feldolgozott agyag nem oly tűzálló, hogy kemény angol kőedény gyártásra alkalmas volna s ez sem bírná a versenyt a cseh és osztrák porcelángyárak olcsó és jóminőségű áruival. így kőedénygyárosaink alapjaiban helyesen járnak el — írja Pap János —, u. is amikor tulajdonképpen majolika gyárosokká lettek, mert 1./ e cikkekben a cseh porcelán nem támaszt versenyt nekik, 2./ pedig a cikkek úgy itthon, mint külföldön nagy keresetnek örvendeznek,,,

127 A XiX. század 70-es, 80-as éveiben, az ipari termelőerők fejlődésével nálunk is megkezdődik az ipari nyersanyagok kutatása, felderítése. A Földtani Intézet a 80-as évek elején az országos geológiai felvételek alkalmával talált ásványi anyagokat külön gyűjteményben állíttatta össze. E gyűjtemény egyik csoportját az agyag-, üveg- és cementipar nyersanyagai alkották. Miután a gyűjtött nyersanyagok, különösen az agyag értéke és használhatósága csak gyakorlati kipróbálás utján állapítható meg, e vizsgálatok elvégzésével a Földtani Intézet 1884-ben Petrik Lajost bízta meg. Ilyképpen még 1884-ben 177 magyarországi agyagfajta elemzésére került sor, melyeket az 1885. évi országos kiállításon a hozzá való égetett próbákkal felszerelve mutatták be. A gyűjteményről külön katalógust állítottak össze. Csak az 1885-ös kiállítás lezajlása után tisztázódott, hogy e különleges hazai fehérföldek porcelángyártás céljaira használhatók-e? E kísérletek szolgáltak alapul annak kimondásához, hogy e fehérföldek — noha különböznek a valódi kaolintól — alkalmasak porcelán készítésére, s így kaolinnak, pontosabban riolit-kaolinnak nevezhetők. Miután a riolit-kaolin összetétele nagyon eltérő egymástól és a viszonylag állandó öszszertételű külföldi kaolintól, így, mint a cseh gyárakhoz hasonlóan, empirikus úton nem gyárthatunk belőle porcelánt, tekintetbe kell vennünk ezek nagy alkáli tartalmát. Mivel a legtöbb hazai kaolinunk magas alkáli tartalmú, így nem igen tűzálló, csak alacsonyabb tűzön kiégő, un. japán porcelánt készíthetünk belőle, ami ma, különösen, hogy a Seger-féle könnyebben olvadó mázakat ismerjük, nem ütközik nehézségbe. Az ilyen alacsony hőfokon égetett porcelán gyártásánál a gyakorlatban alig kerülhető el a helyenkénti túlégetés, mely azzal a veszéllyel jár, hogy több lesz a selejtáru. Ezzel szemben az az előnye, hogy a kiégetéshez kevesebb tüzelőanyag kell. 60