Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

Mayer János több mint egy évtizedig állt a telkibányai gyár szolgálatában. Nevéhez a magyar kerámiatörténet viszonylag hosszú és eredményekben gazdag évtizedei fűződnek. Alakja mindenképpen figyelemre méltó és megérdemli, hogy alaposabban, részletesebben foglalkozzunk vele. 10. A GYÁR STÁTUSZA - A BÉRLETRENDSZER KIALAKULÁSA A telkibányai gyár státusza mindmáig ismeretlen. 1829. november 29-től a gyárat az igazgató működteti szerződésileg. Első igazgatója Hüttner Mátyás volt. A szerződés eredeti példánya nem maradt fenn, az 1838. november 7-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvéből azonban sikerül néhány pontját, részletét megismernünk.

112 E szerint a szerződő igazgatónak bizonyos tőkét kell befektetnie a gyárba. Hüttner Mátyás 3.200 pengőforintot tett le a szerződéskötéskor, kautióként. E tőkét a szerződés 5. és 6. pontja szerint mindaddig nem kaphatja vissza, amíg a gyár az évi 2.000 pengőforint tiszta jövedelmet „s az ezen Summán felül az Uradalomnak a Fabrika felállítására befektetett tetemes tőkéjé "-t és kamatait be nem hozza. Az igazgató tehát erősen érdekelt volt abban, hogy a gyár olyan árut készítsen, mely a piacon eladható, hogy így alaptőkéjét az uradalomtól vissza kaphassa. Tudjuk, hogy a telkibányai gyár „egész övedelme a' mindennapi rendes költségeknek fedezésére" sem elegendő. 1838-ban, 9 évvel a gyár megindulása után a gyár (1840 után) agyár bizományosait vizsgálják, megtették-e minden tőlük telhetőt az áruk eladásáért.

113 Ebből arra következtethetünk, hogy az igazgató a bizományosokat okolta a gyár deficites termeléséért. A telkibányai gyár a regéci uradalomhoz tartozott, de nem volt egy kasszán az uradalommal. Ugyanis az uradalmi kaszszán kívül volt egy gyári kassza is. Bretzenheimnek minden törekvése arra irányult, hogy a gyár kiadásait a saját gyári kasszából fedezze. Természetesen ez nem ment mindig. Előfordult, hogy az uradalmi kasszából kellett a gyári kaszszát kisegíteni. A Hüttnerek távozása után sem változott a gyár státusza. Továbbra is igazgató vezeti, bár átmenetileg (1841-ben) felügyelő — bizonyos Wagner Julius nevű - áll a gyár élén, aki az ellenőrrel együtt vezeti a gyárat.

1 *

4 Az 1839. július 20-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvének 6. pontjában a „Bányai Árendás"-ról olvashatunk. 1843-ban már Mayer János a gyár „felügyelője,"

115 akinek ugyanúgy 600 forint a fizetése, mint Hüttner Mátyásnak volt annak idején. Tehát gyakorlatilag az igazgatói teendőket végzi, de még nem lépett szerződésre a herceggel. Csak az 1850-es évek utáni időből maradt fenn olyan adat, mely ana mutat, hogy a gyárat bérlik a földesúrtól. A gyár sajátos viszonyát furcsán tükrözi az a Tállyán, 1852. december 3-án kelt kimutatás, mely tulajdonképpen a regéci uradalomnak a fából és bevett nyers jövedelmét sorolja fel 1843 és 1852 között. A porcelángyár volt a legnagyobb fafogyasztó. Évente 600 öl bükkfát vett az uradalomtól. Bár más forrásokból úgy tudjuk, 47