Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)
állami privilégium alapján. Kossuth Lajos „gyermekdednek" minősítette 1842ben az első magyar műipari kiállításon szereplő pápai porcelánokat, ez azonban nem változtat a tényen, hogy Pápán 1839-42 között — tehát éppen Mayer ott tartózkodásának éveiben — porcelánkészítés is folyt. Herenden is hasonló helyzet fogadta. Stingl porcelánelőállítási kísérletei ekkor már a végleg eredménytelennek mutatkoztak. A készítő a csődhelyzetek szorító gyűrűjében élt s ha egyáltalán működtette szegényes üzemét fennmaradása érdekében, alig készített egyebet kőedényen kívül. Mind emellett Mayernek itt is módjában állt porcelánnal foglalkoznia, hiszen az ahhoz szükséges szerszámok, felszerelések rendelkezésére álltak. Mayer nevével csak kőedénytálak maradtak fenn Herendről, de hogy a porcelánkísérletekbe is befolyt, arról a Fischer Mór 1841-1843-as porcelánkísérleteiről fennmaradt jegyzék tanúskodik. 94 Ebben többször találkozhatunk Mayer nevével és kísérleteinek eredményeivel. Igaz, hogy Fischer — noha fennen hangoztatta, hogy hazai alapanyagokból állítja elő porcelánjait — cseh kaolint és osztrák földpátot használt porcelánjai készítéséhez, csupán a porcelán harmadik alapanyaga, a kvarc volt esetenként hazai termék. Fischer többféle kvarccal próbálkozott, így a sopronival, melyet az Ikva mentéről termelt ki, a lózsival és a Veszprém megyei úrkútival. Bár a cseh porcelán képlete (a különböző alapanyagoknak egymáshoz való arányai súlyban, vagy százalékban) adott volt, az alapanyagok kívánt mennyiségben való behelyettesítése azért nem ment egyszerűen, mert a hazai kvarc, valamint a hozzá adagolt égetett cserép-anyag nemcsak a kaolin adott viszonyát változtatta meg, hanem a második komponensét, a földpátét is. Fischernek — éppen a termelés kísérleti stádiuma miatt - igen sok rontott és eladhatatlan fehéráruja (égetett cserepe) maradt fenn, melynek hasznosítását az üzem rentábilis vagy csak kis veszteséges működtetése indokolta. Ezekben a próbákban Mayer Jánosnak döntő, mondhatnánk kulcsszerepe volt. Telkibányán a kőedény mellett többnyire porcelánárut készítettek. Itt viszont a kvarc mellett a kaolin is hazai alapanyag volt. Ezért a porcelán sikeres előállításához még több és még sokoldalúbb kísérletekre volt szükség. Tudta ezt Bretzenheim, illetve megbízottja is. Ezért vitték át Mayert a Hüttnerek által megüresedett helyre. Csupán érdekességként említjük, hogy míg Hüttnerek — és Maurer is — a kulcsúit, a tetszetős megjelenést szorgalmazták, Mayer János az anyag minőségének fenntartása mellett a használhatóság követelményeinek betartására törekedett. Mayer volt-e az aki Stingl figyelmét a hazai alapanyagokkal való kísérletezés eredménytelenségeire felhívta és a zettlitzi kaolinra állította az üzemet, nem tudjuk. Tény, hogy Mayer alatt már a zettlitzi (helyenként a passaui és regensburgi) kaolinnal dolgoztak Herenden. 95 Ugyancsak tény, hogy Telkibányán is az ő idejében használnak először a hazai helyett cseh kaolint, 1846ban. Feltehető, hogy az erről való átállás miatt esett rá Bretzenheim választása. 1841—42-ben, tehát közvetlenül a Telkibányára érkezése előtti években Mayer János masszamesteri teendőket látott el Herenden, Fischer műhelyében. Bár 42