Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

össze 3 ember alkotja a gyár vezetőségét: Hüttner Mátyás Direktor, Hayzl An­tal Contralor és Dutsay János Perceptor. 42 1836-ban már Hüttner Mátyás fia, Hüttner József is a gyár egyik vezető munkatársa. 4 3 Bár a piszkozati példá­nyon még a mindenesek között szerepel, a tisztázaton már Dutsay János per­ceptor neve alatt található. Az első komoly változást az 1837. évi személyzeti jegyzék mutatja. Hüttner Mátyás változatlanul 600 forintot, Hayzl Antal ugyanúgy 300-at, Dutsay János perceptor pedig 100 forint helyett csak 20 forintot kap kézhez évi fizetésként. Változatlanok a munkások fizetése is. A masszaőrlő 72, a törős, az égető 60, a masszataposó és a mindenes munkások pedig 52 forintot kapnak. 44 Az 1838-as jegyzék merőben eltér az eddigiektől. Már nem Hüttner Mátyás, hanem fia, Hüttner József és anyja látják el a gyár megbízott igazgatói tisztét. Ketten is csak fele annyit kapnak, mint Hüttner Mátyás: 300 Ft-ot. Hayzl Antal contralornak fizetnek legkevesebbet, a koráb­bi 300 forinttal szemben mindössze 20 forintot. A Dutsay helyett beállított új perceptornak, Szilvássy Tóbiásnak is csak 72 forintot adnak, mint koráb­ban a masszaőrlőnek. A masszaőrlőnek és a törőnek is csak 53 forintot fizet­nek, tehát annyit, mint a mindeneseknek. 45 Dutsay János váratlan távozása a gyár perceptori tisztéből, valamint a fizetések visszatartása a munkásokat és a tisztviselőket egyaránt nyugtalanította. Az 1838. november 7-i igazgatósági ülés elrendeli Hayzl Antal 188 forintnyi követelésének „kiegyenlítését", de a Telkibányán használt irtásföldre tett 82 Ft költségének megtérítését elutasít­ja. 46 Az 1839. január 20-i igazgatósági ülés foglalkozik — méghozzá pozití­van — Schuller Ferenc masszamolnár béremelési kérelmével. 47 Ugylátszik, hogy azonban ekkor a problémák orvoslásával már elkésett az uradalom, a porcelángyár válsága elmélyült. Sokan úgy vélték, ez annak tulajdonítható, hogy a gyár igazgatója, Hüttner József és anyja, néhai Hüttner Mátyásné a tel­kibányai porcelángyárat váratlanul elhagyták, titkait idegeneknek elárulták. 48 Mint láttuk, a valóságban sokkal bonyolultabb okok játszottak közre. Ugyanis, nem Hüttner József és anyja távozása hozta a gyárat súlyos helyzetbe, hanem a gyár súlyos helyzete, az uradalom pénzügyi zavarai indították Hüttnert és anyját arra, hogy elhagyják Telkibányát és Miskolcon telepedjenek le. Ez az állítás első hallásra furcsának tűnik, hiszen mindmáig úgy tudjuk, hogy a tel­kibányai porcelángyár az 1830-as évek végére már nemcsak az alapításkor be­fektetett tőkét és annak kamatait térítette vissza, hanem ezen felül tetemes hasznot is hajtott az uradalomnak. Ezek alapján Hüttner Mátyás igazgatói te­vékenysége hasznosnak, sőt kiemelkedőnek tűnik. Ezzel szemben megdöb­bentő képet kapunk a gyárról. 49 1833-ban pl. összesen 19.830 Ft-ot fordí­tottak a porcelángyárra, összesen 6.122 forint értékű áru készült, melyből ténylegesen csak 4.727 forintot inkasszáltak be, 1.394 forint kintlévőséggel szemben. Ha a gyárba fektetett 10.645 forintból kivonjuk az árura fordított 6.122 forintot, mindössze 4.523 forintot kapunk. Ez az összeg korántsem azonos a haszonnal, ellenkezőleg ez a tétel teljesen fedezet nélküli, vagyis tiszta 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom