Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Mind e mellett is, jóllehet a Tettes Dgyőri Uradalombeli Erdő Tisztség nékünk Dgyó'ri Lakosoknak soha elegendő meszet nem égettethet, még is mészért külső Határra, nevezetesen a Visnyaira, nem tudjuk mi okon, tellyességgel nem ereszt. Erre nézve Tavaly is ugyan, de főképpen az idén a szükségtől kényszeríttetvén, minek utánna a Dgyőri Határban meszet nem kaphattunk, a Visnyaira mentünk. De szekereink már több ízben a mésszel együtt olly móddal le tartóztattak, hogy nem tsak a mész el romlásában, hanem egy, két, három napi keresetünk veszteségébe is károsodtunk. Mi légyen az oka, hogy a T. Dgyőri Uradalombeli Erdő Tisztség bennünket így szorít, el gondolni sem tudjuk. A' bizonyos, hogy ennek oka nem lehet: a) Sem az, hogy ha mi máshova járunk mészért, az Uraság mesze el nem kelne. Mert ha itt kaphatnánk meszet, és jut almás áron, minek mennénk messzebb. Az előtt is míg szabad volt a Visnyaira mészért járni, mindég el kelt a Tettes Uradalom mesze, ha még meg annyi lett volna is, noha már azóta igen sok az ára. De: b) Az sem lehet oka, hogy az út a Tettes Erdő Tisztségé volna. Mert - egy az, hogy ezen Visnyóra vevő utat, bizonyos, hogy a Dgyőriek ember emlékezettől fogva jártak azon. - Más az, hogy tudva levő dolog az, hogy az Utat a' Mélly Völgytől fogva a Massa felé a Hámor tsináltatta, még is a Hámor tőlle bennünket nem tilalmaz. - De bizonyosan nem is az utat sajnállya a Tettes Erdő Tisztség. Mert - esett már meg hogy az Ország Uttyán Szentpéter felé (: mintegy öt Mérföld kerüléssel:) járni akaró Lakosokat a Visnyai mész kemenczétől hajtották vissza, és szekereiket, mintha loptak volna, fogva tartották. - Esett meg hogy a Visnyai mésszel Kondó felé menni akarókat is be hajtották, és meszeket, mintha az lopott lett volna, elvették, - sőt - esett meg az is, hogy Visnyóról gyalogjába meszet házaló embereket, kik az utat nem rontyák, le tartóztattak. Mész kereskedésből szokván élni, ha attól így el fogattatunk, úgy semmivé kell lennünk." Lényegében hasonló panaszt tartalmaz az óhutai lakosok (ma Bükkszentlászló) 1816-os levele is: Az uradalom „. .. a mésznek vitelétül el tiltani egy átalányban meszet sem adni."

142 A fentebb idézett irat több lényeges dologra hívja fel a figyelmet. Utal arra, hogy a mészégetés a kincstári erdészet jelentős jövedelemforrása volt, másrészt jelzi azt, hogy a kincstári erdőbirtok területén fekvő, illetve azzal szomszédos falvak népessége részben az erdei iparokra, részben pedig azok termékeivel — faszénnel és mésszel - való fuvarozásra specializálódott. A bükki erdészet irataiból tudjuk, hogy a mellékhasznok között kiemelkedő szerepet kapott a mészégetés, amely vándorkemencékben folyt,

143 s a mészégetők között nagy számban voltak találhatók diósgyőri és apátfalvi lakosok is.

144 Az uradalom területén kiégetett mész zöme a diósgyőri vasgyár igényeit elégítette ki, ennek fuvarozását zömmel diósgyőri fuvarosok végezték. Egy 142. A diósgyőri koronauradalom úriszéki iratai. BmÁL. XI-601/7. Szám nélküli irat. 143. Szilas G.-Kolossváry Sz.-né 1975. 160. 144. DEH. 83/1869.; 75/1869. 74