Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

vitték nyáron a meddő marhát. Május elején hajtották le s Szentmihályig ottmaradt. Éjszaka sem jött haza, mert itt soha nem volt elég legelő. Bátornak meg annyi, hogy soha nem tudta felemészteni, ökör-tinókat aki még nem volt jármos, azt már elvitték. Sokszor meghízott, sokszor elpusztult, mikor milyen idő volt."

51 Domaháza juhtartó gazdái közül többen béreltek legelőt Bükkszenterzsébeten. Sáta, Borsodbóta, Csokva, Lénárddaróc azon parasztgazdái, akik növendék szarvasmarhát tartottak, állataik számára a visnyói, dédesi, szilvásvárad!, mályinkai Bükkben béreltek legelőt. A mikófalviak juhaikat határuk kopár legelőjén tartották, ám szarvasmarháik egy részét mónosbéh és bükkszentmártoni legelőkre csapták.

52 Földes László kuriózumnak számító gyűjtése tanűskodik arról, hogy az I. világháborúig a Bükk-fennsík is nyári legelőt adott a bükki falvak állatállományának. A Nagyvisnyótól 8-10 km-re eső terület a Pallavicini-birtok része volt. Mályinka, Nagyvisnyó és Szilvásvárad gazdái az uradalomtól béreltek itt legelőt, ahová tavasszal, általában József-napkor hajtották ki 540-550 darabot számláló gulyájukat, s őszig, általában András-napig hagyták azokat a legelőn. Szilvásváradon, a gróf tiszttartó irodájában váltották meg a legeltetés jogát a gazdák. Az 1910-es években 10 korona volt egy nyárra a legelőbér, de megérte, mert a jó minőségű fűről meghízva tért haza a marha. Csak növendék marhát legeltettek: 1-2 éves tinókat, 2 éves ökröket. Az ökröket aratáskor, hordáskor levitték a falvakba, mikor a munkával végeztek, akkor újra visszaterelték őket. Itatni a természetes vízállásokra, tebrekre hajtották a gulyát; az állatok a Csurgón deleltek, legelni és éjszakázni a Fekete-sárhoz hajtották őket.

53 Bár SZABADFALVI József kutatásai révén tudunk arról, hogy 195859-ben még NyírlugostóX, valamint Gégényből hajtottak juhnyájakat a Bükk felé, Kesznyétenen át,

54 mint fentebb jeleztem, ma még megválaszolatlan a kérdés, hogy volt-e a Bükk-fennsíknak, illetve a bükki erdőségnek akkumuláló szerepe a pásztorkodásban, hogy volt-e, illetve milyen mértékben volt pásztormigrációk célpontja. Adataim azt jelzik, hogy elsősorban a tájon belül volt hivatva kiegyenlíteni az eltérő adottságú falvak állattartásának lehetőségeit, s főleg a Bükkön belüli, kisebb amplitúdójú migrációnak volt nagy jelentősége. 51. Egri Múzeum Néprajzi Adattára (továbbiakban ENA.) 1050/69. 52.Paládi-Kovács A,1965. 47-48. 53. Földes László gyűjtése. ENA. 1211/69. Lektorom, Bakó Ferenc gyűjtései szerint a Bükk-fennsíkon való legeltetés még az 1950-es években is megfigyelhető gyakorlat volt. 54. Szabadfalvi J., 1972. 129-130. 34