Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

métert, s 80-100 Ft-ért adtunk el. De ezt ki kellett termelni, leközelíteni s elvinni. Főleg a lábon száradt fához jutottunk így hozzá."

16 3 A zsérciek télen lejártak az Alföldre a fával: szánon egészen Balmazújvárosig lefuvarozták azt. Viszont a faeszközökhöz való nyersanyagot ők Répáshutáról szerezték be. Mint idézett bükkzsérci adatközlőm szavai is jelzik, a fával való fuvarozás jelentős hasznot biztosított a Bükk-vidéki falvak számára. Nehéz ezt természetesen megbízhatóan rekonstruálni, mégis úgy tűnik, hogy a fát a megváltási összeg többszöröseként lehetett értékesíteni. Bogácsi adatközlőm szerint „egy jó kocsi fa - 2—2,5 méter" 12—15 pengőbe került, s Kövesden már 25—30 pengőt lehetett kapni érte. De annál többe került, minél messzebb vitték.

164 Másik vélemény szerint, ha egy kocsi fa (20—24 q) belekerült a fuvarosnak 150 Ft-ba, akkor mázsáját 25—30 Ft-ért (vagyis 3—4-szeres haszonnal) tudta eladni.

165 Mindez különösen a fuvarosokat hozta előnyös helyzetbe, akiknek megérte, hogy a több fuvar fejében mással termeltessék ki a fát, s ne maguk bajlódjanak vele. Mint más vonatkozásban, így itt is, a fogat alkalmas volt egy rendkívül mobilis életmód megvalósítására. Nem véletlen, hogy a Bükk-vidéken a szegényebb népesség álma a fogat volt, s a fuvaros státusa elérendő cél és modell. Bár a fával való kereskedelem is tanulságos a néprajzi vizsgálatok számára, annál lényegesen fontosabb a fából készített termékek körének, típusainak és elterjedésének vizsgálata. A Bükk-vidék falvaiban magas szintű volt a famegmunkálás, készítményeik — beleértve bizonyos munkaeszközöket is — távolabbi tájakra is eljutottak, s szerepet kaptak más, eltérő módon gazdálkodó, más életmódot folytató paraszti közösségek munkavégzésében, ill. eszközkészletében. A XIX. század középső harmadából számos levéltári adat áll rendelkezésünkre, amelyek azt igazolják, hogy az állami erdészet gazdálkodása messzemenően figyelembe vette a bükki falvak gazdasági struktúrájának ezen összetevőjét, s maga is kereskedett a munkásai, napszámosai által elkészített fatermékekkel. A XIX. század második feléből már több kimutatás áll rendelkezésünkre, amelyek tételesen sorolják fel az egyes famunkákat, a készítmények árát, illetve azokat a munkabéreket, amelyek az egyes termékek elkészítéséért kifizethetők. Úgy tűnik, hogy a Bükk falvainak népe az erdészet számára is nagy mennyiségű faárut gyártott, s a fatermékekkel való közvetlen termékcsere csupán az egyik módja volt az ez irányú tevékenységeknek. Vagyis az 163. Tilaji Lajos 70 éves, Bükkzsérc, 164. Bényei Józsefné 77 éves, Bogács. 165. Hilócki Lajos 71 éves, Bogács. 89