Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

van a fa, s eljöttek az emberhez: egyszer 5 napot ültem érte. Ez a kavics-világ nem termett semmit."

160 A bükki hutatelepülések lakói az erdészettől váltották meg a fát. Répáshutától a fát kocsiszám vitték árulni Miskolcit, a Tetemvárnái lévő fapiacra, de sok fát adtak el Diósgyőrben, Mezőkövesden és Egerben is. A fával való kereskedelem, illetve a fából készített termékek értékesítése szinte minden család életében szerepet játszott, s volt a faluban néhány família (főleg a Horvátok), akik ebből éltek. A fa részben a telkes gazdák saját erdejéből került ki, részben az erdészettől váltották, mert juttatás a felszabadulás előtt nem volt. Az erdészet jutányos áron adott fát munkásai számára, akik — a mindenkori áraknak megfelelően — 2—4-szeres áron tudták azt értékesíteni. A fa ára mindig nagyban függött attól, hogy mennyire lehetett élelemhez jutni. De a második világháború végén, s az azt követő esztendőkben már 1—2 véka gabonáért is odaadtak egy kocsi fát. A piacon a fát pénzért adták, s hazafelé az úton vásároltak élelmet. Az így kapott pénzből fizették a fuvarosok a termelők bérét is. Alkalmanként azonban — főleg nehéz szociális helyzetben — közvetlenül is elcserélték élelemért, terményért a fát. Az 1920-as években egy kocsirakomány fáért (14—18 q) 2-5 q gabonát, illetve termést kaptak cserébe. Sok fát fuvaroztak a répáshutaiak a második világháború előtt az egri kádároknak is, akik főleg a tölgyfát keresték. Bükkszentkeresztről Borsodgesztie, Vattáid, Mezőkeresztesre és Miskolcra vitték a faárusok a portékájukat. Bükkszentlászlóról volt aki — ősztől tavaszig — hetente eljárt egy-egy fuvarral. Kb. 20 q fát váltott bárcára egy alkalommal, s a miskolci fapiacon adta el. A pénzért a városban élelmiszert vásárolt, valamint takarmányt a jószágnak, s azt hozta haza. Szegényebb asszonyok télen még háton, tracskába kötve is elvitték a gyújtósnak való száraz fűrészelt fát Miskolcra: 20-25 kg-ot cipeltek háton, s 40-50 fillért kaptak érte. Ómassáról is sok fát fuvaroztak le a miskolci piacra: az erdészettől pénzen váltották ezt meg. A bogácsiak az erdészettől váltottak fát, vagy Cserépfalu, Noszvaj, Szomolya erdeiből vásárolták meg. Főleg Mezőkövesdre, Abonyba, Hevesre, Szihalomra, Erdőtelekre vitték eladni, de leszekereztek vele Poroszlóig, Tiszafüredig, a kunmadarasi malomig is. A fa fuvarozása főleg télen zajlott, kisebb volumenű volt a mezei munkák rövidebb szüneteiben. Alkalmanként még 30—40 holdas nagygazdák is fuvarozták a fát. A háború alatt az asszonyok vitték a fát az Alföldre árulni. Este indultak el a rakománnyal, s másnap reggel értek akiszemelt településre. 160. L. F. 70 éves, Noszvaj. 87