Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

anyaggal ritkán házaltak. Deszkák közé 8—10 q szenet pakoltak fel, a rakományt gyékénnyel vagy ponyvával takarták le. Égettek faszenet az állami erdőbirtokon kívül eső falvakban is. Cserépfaluból még az 1930-as években is vittek faszenet árulni az Alföldre. Főleg a kovácsműhelyekben adták el, de a háziasszonyok is szívesen megvették a vasalóba. Ám ez az anyag nem képviselte jelentősebb volumenű árucsere tárgyát. Újabban nagy keletje van a faszénnek. Az erdészet főleg Nyugat-Európában értékesíti, ahol jobbára konyhai célokat szolgál. Manapság műanyag zsákokba gyűjtik össze a faszenet, azokban szállítják külföldre is. 8. Fa és fatermékek a javak cseréjében A Bükk-vidék fája jelentős volumenű árucsere tárgyát képezte. Egyrészt vonatkozik ez a nagyobb tételben szállított tűzifára, épületfára, valamint számos, a fából előállított termékre, melyek készítésére több település specializálódott. Bükkzsérc urbáriuma (1771) arra figyelmeztet, hogy a korábbi évszázadokban is feltételezhető a famunkákra való specializálódás vidékünkön. A zsércieket ugyanis — a favágás kötelezettsége mellett — faabroncsok, bizonyára hordóabroncsok készítésével teljesítenek szolgálatot földesuruknak: „. . . egész Hellyes Gazda hat száz pár abroncsot az m. Uraság Erdeiben meg vágni, azt meg vonni s hajtani és készen Egerbe be vinni köteles."

15 7 A tűzifa, illetve épületfa kétféle módon került a bükki ember birtokába. Vagy saját erdeje volt, illetve saját résszel, nyíM\ bírt a közösen birtokolt erdőből, vagy - különösen a kincstári erdők alkalmazottai, illetve e terület falvainak lakói — aránylag jutányos áron válthatott fát az állami erdőségből (27. kép). Nem hagyható persze figyelmen kívül a fa beszerzésének illegális útja sem: számos történeti adat is tanúsítja, hogy meglehetősen gyakori volt az állami, illetve uradalmi erdők dézsmálása, ami elsősorban az erdőbirtoklás sajátos módjaival, azok történetével függ össze. A Diósgyőri Erdőhivatal 1870-ben külön őrjáratokat írt elő az erdőőrök számára a hetivásárokat megelőző időszakban.

158 A diósgyőriek 1825-ben kelt panaszos levele azt tanú157. BmÁL. Act. Pol. XXII. I. 314. 32. A Bükki erdó'lés néprajzi problémáihoz lásd még: Szilas G.-Kolossváry Sz.-né 1975. 140-174.; Mádai Gy., 1970. 6-29.;Mádai Gy., 1971. 104-109.; Mádai Gy., 1984. 59-74.; Bartha L., 1973. 19-33.; Bozó J., 1970. 95-100.; Kolodzey Z., 1970. 39-56. 158. DEH. 77/1870. 85