Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

24. kép. Mésszel hátaló cigányok, Bélapátfalva 1949. (Bakó F. felv. NM. 94.657.) 3. Mezőkövesd, Szihalom, Füzesabony, Dormánd, Besenyőtelek, Kömlő, Tiszanána, Kisköre, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszabő, Fegyvernek, Szapárfalu, Martfű, Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, visszafelé pedig: Mesterszállás, Kuncsorba, Fegyvernek, Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszaszőlős, Tiszafüred, Poroszló, Kisivánka, Egerlövő, Mezőkövesd, Bogács. 4. Bogács, Mezőkövesd, Egerlövő, Borsodivánka, Poroszló, Tiszafüred, Tiszaörs, Kunmadaras, Karcag, Püspökladány, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Nagyrábé, Bihartorda, Bakonszög, Berettyóújfalu, majd visszafelé ugyanezen az útvonalon. 5. Mezőkövesd, Kál, Kápolna, Gyöngyös, Karácsond, Ludas, Tarnazsadány, Tarnaméra, Nagyfüged, Visonta, Markaz, Domoszló, Sirok, Pétervására, Erdőkövesd, Istenmezeje, majd visszafelé ugyanezen az útvonalon. 6. Mezőkövesd, Egerlövő, Poroszló, Tiszafüred, Tiszaszőlős, Kunhegyes, Kenderes, Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Tiszakengyel, Martß, Tiszaföldvár, majd visszafelé ugyanezen az útvonalon. A fentebbi adatok egyértelműen jelzik, hogy az égetett mész a Bükkvidék talán legspeciálisabb terméke, amely ily módon legnagyobb jelentőséggel bírt a két szomszédos nagytáj közötti termékcserében (25. kép). Ez jutott el a legnagyobb távolságra, a mésszel való kereskedelem volt a legnagyobb amplitúdójú. S ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy szekér mészért kapott gabona — az általános 2:1 átváltású arány mellett — lényegében fe82