Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

héten. A szamárral való mészfuvarozás Répáshután az 1920-as években, Bükkszentkereszten pedig az 1940-es években szűnt meg. (Volt szamaras mészárus Bükkzsércen és Cserépfaluban, valamint Kisgyőrben is.) Az értékesítés hatósugara falvanként és fogatonként eltérő volt. A répáshutai lovas és ökrös fogatok főleg az Alföld felé indultak. (A piackörzetek nehezen határolhatók be, mert a keresletnek megfelelően változtak.) Az értékesítés súlypontja a répáshutaiak számára Heves és Szolnok megye volt, de eljutottak Nógrád, ill. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyéig is, egészen a mai román határig. Ha Heves felé indultak, akkor Jászapáti, Jászberény, Átány volt az árusítás célpontja, de eljutottak Salgótarjánig is néha. Az Alföld keleti területei felé indulva Mezőkövesden szekereztek át. Tiszafürednél keltek át a folyón, lementek Nagyivánig, a Hortobágyon át egészen Balmazújvárosig. Debrecentől délre is lejártak. A Tiszán átkelve Eger és Abádszalók irányában is haladtak, de elmentek Hajdúböszörménybe is.

151 A bükkszentkeresztiek elsősorban az ország keleti-északkeleti részét járták be. Legtávolabbi célpontjuk a Nyírség és a Hajdúság volt, de lementek Békéscsabáig is. A bükkszentlászlóiak főleg Szabolcs megyébe szekerezték el a meszet. Tokaj felé indultak, ott keltek át a hídon. Nyíregyházáig együtt haladtak (általában 4-5 fogat indult el egyszerre), s ott váltak szét: Mátészalka, Vásárosnamény, Nyírbátor felé vették az útjukat, de elmentek Debrecenbe, Hajdúszoboszlóra, Balmazújvárosba, s eljutottak a Dél-Nyírségbe: Nyirbéltekxe, Penészlekre is. A kereskedés távolságának gazdasági szempontok szabtak határt. Minél messzebb vitték a meszet, annál drágábban lehetett eladni. Volt azonban egy küszöbérték - 4-5 napos út —, amin túl a jószág takarmánya, illetve maga az út fáradtsága elvitte a hasznot. Kis távolságra viszont a fogatokkal nem volt kifizetődő elindulni; ezt a belső kört járták be a szamárfogatok, illetve a legközelebbi falvakat a hátaló mészárusok. A szamaras mészárusok elsősorban a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén belül mozogtak, de elszekereztek Hidasnémetiig, Kassáig, az Alföld irányában pedig gyakran megfordultak Tiszafüreden, s többen eljártak Hajdúböszörménybe, Hadházra is. A szamárháton szállítók hasznát az jelentette, hogy a hegyi utakon haladhattak, s néha kétszer is megfordultak addig, amíg a fogatok egyszer. Általában két állatot hajtottak, s a mész az állatok hátára átvetett zsákokban (Répáshután vreco, Bükkszentkereszten meh) volt. 151. Viga Gy., 1984Ű 175-179. 77