Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

20. kép. Mészkemence bontása, Bélapátfalva 1949. (Bakó F. felv. NM. 94.643.) fogattal vagy szamárháton szállították árulni. Lóból egyet vagy kettőt fogtak be, az ökröt mindig párban fogatolták, a szamárfogatok pedig általában két állatból álltak; ritkább volt az egy állat által vontatott taliga. A szállításhoz igénybe vett állatok egyúttal a mészárusok gazdasági-szociális színvonalát is tükrözték. Lóval és ökörrel csak a férfiak fuvaroztak, szamárral nemegyszer asszonyok és gyerekek is házaltak. A fogatnak megfelelően jelentős eltérés volt a mész fuvarozásának évi ritmusában, útvonalában és az értékesítés módjában is. Lovas és ökrös fogatokkal csak a mészárulás fő szezonjában jártak: a húsvét előtti hetekben általában 2—3, majd szeptember-októberben 3-6 fuvart tettek. A mésszel ősszel mindszent eljártak, ősztől tavaszig pedig helyben fuvarozták a fát az erdészet vagy a kereskedők számára. A lovas és Ökrös gazdák többsége számára a mészfuvarozás tehát elsősorban kiegészítő tevékenység volt, a termények beszerzését szolgálta. A szamárral mészelők tavasztól őszig folyamatosan kereskedtek, számukra ez volt a megélhetés fő forrása. A szamárfogatok hetente 1 -2 fuvart csináltak, a szamárháton szállítók viszont 3-4 alkalommal is elindultak egy 76