Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

a hátikosarukba, elöl a kendő végére kötöttek egy harmadik vödröt, s úgy vitték eladni Miskolcra. Éjfél körül indultak gyalog a piacra, s csak másnap este értek haza. Leggyakrabban piacon talált vevőre a málna, de szívesen megvették a cukrászok is. Néha az asszonyok összeálltak, s fuvarost fogadtak, aki bevitte őket Miskolcra az árujukkal. A gombáért és gyümölcsért kapott pénzből általában Miskolcon vásároltak: ruhát és élelmet vettek. Főleg a diósgyőri zsidó kereskedőktől vásároltak; volt hogy 20—25 kg lisztet cipeltek haza háton a gomba és gyümölcs árából. Gyűjtöttek az asszonyok somot (drinki) és különféle gyógynövényeket is, de ezt a helybeli gyógynövény-kereskedőnek adták el. Az összegyűjtött vadalmát (planki, gyive jabluka) és vadkörtét (gyiva hruSka) általában maguk használták fel, s csak ritkán értékesítették. Mindenszentekkor alkalmanként — előzetes megrendelésre — koszorút vittek eladni Diósgyőrbe. Ez fenyőgallyakból és tobozból készült. Az erdei gyűjtögetést az erdészet tiltotta. Ha rajtakapták az asszonyokat, akkor elvették az edényt is a szedett gyümölccsel, s lekísérték őket Szalajkába vagy az erdészetbe. Az erdészet bérben is szedetett gyümölcsöt, de csak kéthetente fizetett bért, s lényegesen kevesebbet, mint amennyit a piacon kapni lehetett azért. Az asszonyok tehát részben ellátták a családot az évszaknak megfelelő gombával és gyümölccsel, s emellett közvetlen szerepet vállaltak piacozásukkal a családok gazdálkodásában. Ma már az erdészeti, valamint a helyi és miskolci munkalehetőségek felszívják a női munkaerőt is, s bármelyik munkahelyen többet keresnek a nők, mint a gyűjtögetéssel. Ez a tevékenység napjainkban csak a táplálkozásban kap szerepet, de nem kapcsolja a falut a környező területek gazdasági vérkeringésébe. Lényegében hasonló jellemezte a többi bükki huta- és hámortelepülés asszonyainak tevékenységét is. Miközben mindenfajta élelmiszer útja csak „befelé" irányult ezekbe a falvakba, a gyűjtögetett erdei termékek jelentették az egyetlen kivételt: árulni vitték azokat falvainkból. A répáshutaiakhoz hasonlóan, a bükkszentkereszti és bükkszentlászlói asszonyok is az erdőn gyűjtött málnát, szamócát, gombát vittek árulni a miskolci és a diósgyőri piacokra. A gyűjtésre néha bárcát, blokkot váltottak az erdészettől, legtöbbször azonban illegális úton jutottak hozzá a gyümölcshöz. Bükkszentlászlóiól ibolyát, hóvirágot és gyöngyvirágot is vittek a miskolci piacra. A kisgyőri asszonyok sok gyógynövényt (pemetefű, apró bojtorján, hársfavirág, székfű, tiszt esfű, ezer jófü stb.) gyűjtöttek, s azt a miskolci piacon 5* 67