Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

1980-ban — 5 Ft 50 filléres darabáron adták el: Mezőkövesd, Bogács, Tiszabábolna, Borsodivánka, Tiszapolgár magánépítői jöttek érte elsősorban, de építettek belőle Budakeszin is. A legfontosabb termék — az árucsere szempontjából is — a sírkő volt, amely a legnagyobb távolságra jutott el a faluból (12-13. kép). A szomolyai kőfaragók sírkővel való kereskedelme behálózta az Alföld északi területét (14. kép). A kőfaragók, hallgatólagosan ugyan, de felosztották egymás között a piacterületet, s rossz szemmel néztek arra, aki nem tartotta be a „megállapodást". Kb. 100 km-es körzetben minden kőfaragónak volt 5—6 települése, amelyet ő látott el sírkővel. Ezek a piackörzetek apáról fiúra maradtak. A piacterület kiválasztását számos, külső ok motiválta: tudunk olyanról, aki felesége szülőfalujának környékét járta, másnak távolabbi település sírásójával való barátsága jelentette a piaci lehetőséget stb. Ezek a piackörzetek lényegében ma is élnek a még dolgozó sírköves-kőfaragók megállapodásában. Adataim alapján úgy tűnik, hogy a szomolyai kőfaragók elsősorban a Tisza-völgyet, főleg Polgár és Poroszló környékét egészen Görbeházáig, a Tarna-völgy falvait, Eger és Mezőkövesd környékét, valamint a Jászság településeit látták el sírkövekkel, de eljutottak Miskolcig és Szerencsig is. Különösen sok követ faragtak az egri és a mezőkövesdi temetőbe, közöttük sok zsidó sírkövet is. Az 1930-as és 1940-es években még igen sokat kellett menniük a kőfaragóknak a megrendelők után. Legtöbben kerékpárral járták be körzetüket, bár a megrendelések zöme a temetőkben történt: a sírkő állításakor odamentek az érdeklődő falubeliek, s hasonlót rendeltek halottaik számára is. A kőfaragók gyakran előre kidoboltatták az egyes falvakban, hogy a jelzett időben a temetőben dolgoznak, ahol rendelést is elfogadnak újabb munkákra. De ment a hír ismerősök, régebbi kuncsaftok útján is. Általában otthon is tartottak azonban készen 4—5 követ vagy mintadarabot, s ha váratlan megrendelés érkezett, akkor csak a nevet kellett rávésni a betűtáblára. A tehetősebbek, akiknek fogatuk volt, maguk fuvarozták a sírkövet, a fogattal nem rendelkezők fuvarost fogadtak. A fuvarosok gyakran még vasárnap is szállították a sírköveket. Egyszerre 6—7 követ felrakva hordták azokat a megjelölt helyre. Velük ment a faragó is, aki mindig maga állította fel a sírkövet. A sírkőhöz hasonló területet láttak el a szomolyaiak az útszéli keresztekkel, feszületekkel is. Ezeket általában helyben rendelte meg az illető falu elöljárósága, illetve az állíttató, de a kőfaragó szállította a helyszínre, s maga építette össze acélcsapok és cement segítségével. Ezek a megrendelések általá61