Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

12. kép. Sírkő, Szomolya (Valent E. felv.) Elfuvarozták a faluból a lapos, vasas köveket, amelyek a bányászás felső rétegéből kerültek elő, s nehezen voltak faraghatók. Egerlövőről, valamint lentről, a Tisza mentéről jöttek érte és vitték szekérszám: a parasztudvarokon fektették le őket járdaszerűen, hogy egyik lapról a másikra lépve, sár nélkül jussanak el a küthoz, ólhoz, kapuhoz. Fontos cseretermék volt az építőkő is: lábazati köveket, cikló- és kváderköveket egyaránt fuvaroztak az Alföldre, 50—60 km távolságra. Mivel a bányát birtokló legeltetési társulat egyáltalán nem vállalt szerepet a kő értékesítésében, így maguk a kőfaragók adták el a bányászás, illetve a nagyolás során kikerülő építőkövet is. Gyakran vitték a követ megrendelésre, néha 58