Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Ernőd, Görömböly, Kisgyőr, Mályinka, Mezőkövesd, Mónosbél, Noszvaj, Szihalom, Szilvásvárad, Tapolcsány, Tardona, Varbó, Nagyvisnyó, Novaj, Kistálya, Harsány, illetve a történeti Heves megyében Bakta, Deménd, Eger, Egerszalók (10. kép), Felnémet, Felsőtárkány, Szarvaskő és Tihamér bányáira utalnom.

106 Az egyes településeken általában több kőfejtő is működött egy időben, amelyek gyakran eltérő minőségű kőanyagot szolgáltattak, az igényeknek, a felhasználás módjának megfelelően. 10. kép. Egerszalóki kőfejtő, 1972. (Bakó F. felv. EVM. 28.840.) Vizsgálataim szempontjából a Bükkalja kőzetét, illetve azok sokirányú felhasználását tartom a legérdekesebbnek. E területet terjedelmes, fehér vagy halványvörös riolittufa és dácittufa fedi, de a Tárna- és a Laskó-völgyétől Kisgy őrig jelentős riolit-lávamezők is képződtek.

107 Ehhez alkalmazkodva, a Bükkalja településein sajátos „kő-kultúra" jött létre, amelynek legszembetűnőbb produktumai a pincék és a barlanglakások. De az itt élő népesség megélhetése szempontjából is nagy jelentősége volt a kőnek, s a vele való termékcsere behatolt a szomszédos tájak népéletébe is.

108 106. Schafarzik F., 1904. 107. Hevesi A., 1977. 15. 108. összefoglalóan: Viga Gy., 1985a. 55