Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

vak állattartása szívott fel. Vásároltak szénát a miskolci, kövesdi és egri piacon is. Az ómassaiak Parasznyán, Mályinkán, vagy Varban vásároltak szénát. A kisgyőriek — bár határukban általában elég széna termett — alkalmanként ugyancsak Ernődre, Bükkábrányi vagy Vattáid kényszerültek takarmányért. Alkalmanként távolabbi alföldi falvakból is hoztak szénát a mészárusok. A mész árából szekér szénát vettek, s azt hazafuvarozták. Esetenként a délborsodi falvak parasztgazdái is felszekereztek egy-egy rakomány szénával, s a hegyvidéki falvakban adták azt el. Falvainkra általában jellemző volt a takarmányhiány, a szűkös rétterület. Ezen elsősorban vásárlással enyhítettek, s ritkább volt a kaszálóbérlet, a lábon megvásárolt takarmány hazaszállítása. Ez utóbbira csupán Répáshutáról vannak adataink: a hutaiak alkalmanként lábon vették meg a Bükkalján a füvet. Kaszálók árendálására elsősorban a kincstári erdészet területén fekvő, illetve azzal határos falvak gyakorlatában találunk példát, bár mint a fejezet bevezetőjében idézett történeti adatok jelzik, még önálló kutatást érdemelne ez a téma. Az erdészet általában lábon árverezte az erdei réteket, amit maguk a gazdák vágtak le, s takarítottak be. Már a XIX. század közepén is hivatalos árverésen adták bérbe az erdei kaszálókat. Ezek bérlői részben a vasgyári munkások, részben az erdészet alkalmazottai voltak. Napjainkig élő hagyomány azonban, hogy a hegyvidéki falvak lakói pénzzel vagy munkával váltják meg az erdészet tisztviselőinek, s egyéb alkalmazottainak legelő- és rétilletményét. Pl. a bükkszentlászlóiak Fehérkőlápán, Lencsésen, Kékmezőn és Csehvölgyön béreltek erdei kaszálót, amelyeken tavasszal először legeltettek, s csak később, nyáron fogták be kaszálónak. XIX. századi adataink is igazolják, hogy az erdei réteket legeltették is. Az erdei kaszálók fűtermése a bérlőket csak az első kaszálásig illette meg, aztán legelőként hasznosították a területet.

103 Adataink arra figyelmeztetnek, hogy a Bükk-vidék falvainak határa csak szűkös kereteket biztosított az állatállomány legeltetésére és takarmányozására, s a fentebb ismertetett migrációs formák ezen kereteken igyekeztek valamelyest tágítani. A Bükk-vidék falvaiban az állattartás takarmánybázisa az elmúlt évszázadokban is hasonló lehetett, amint azt a recens gyűjtések elénk rajzolják. A takarmány bázis sajátos kontaktust teremtett a Bükk területével eltérő geográfiai-növényföldrajzi adottságú települései, valamint a két szom103. DEH. 105/1869.; Vö.:Paládi-Kovács A., 1979. 132. 53