Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

étellel és itallal kínálták. Jó kapcsolat esetén még a két gazda rokonsága között is kontaktus alakult az állatok teleltetésére. Ahol nem viselték kellően a jószág gondját, ott a kapcsolat hamar felbomlott, alkalmanként még a tél folyamán más gazdához adták, vagy hazahajtottak az állatot. A teleltetésért általában pénzzel fizettek, ennek összege azonban ma már megközelítőleg sem állapítható meg. Annyi bizonyos, hogy a teleltető gazdák számára a takarmány ily módon való feletetése — hozzászámítva a trágya és az igaerő hasznát - kifizetődőbb volt, mint annak eladása. Alkalmanként terménnyel is fizettek a téli jószágtartásért: egy cserépfalusi adatközlőm szerint az 1930-as években 4q árpáért teleltetett ki egy ökröt, amit Répáshutáról vittek hozzá. Bogácsi adataim szerint néha fával is fizettek a hutai szlovákok a jószágaik téli tartásáért. Teleltetésre elsősorban a kis- és közepes földdel rendelkező gazdák vállaltak állatot, a nagygazdáknál volt annyi jószág, ami felélte a takarmányt. Az említetteknél viszont kevesebb volt az állat, sőt, a kisebb gazdák nemegyszer azért vállaltak teleltetést, hogy a tavaszi szántáshoz legyen igaerejük, mert nem voltak állataik. Alkalmanként szűkös takarmányukra is vállalták a teleltetést, s ilyenkor bizony kukoricaszáron tartották a jószágot, amelynek a téli trágyahordás és a tavaszi szántás is kivette az erejét, leromlott, s amint egy bogácsi adatközlőm megfogalmazta: „teleltetés helyett szeleltetés lett a dologból". Dédestapolcsányi adatközlőm így mondta el a teleltetést: „Ómassáxól, Répáshutáról hoztak jármos ökröket telelőre. András-nap után hozták őket, s Szent Györgyig voltak itt. Volt aki örülhetett, mert jó helyre került, ahol jól tartották az állatait, s nem romlott le a jószág télen. De hoztak szegény emberekhez is teleltetni, akik nem tudták jól tartani, s leromlott az állat. Szénán, kukoricaszáron tartották, kinek mi volt. Hoztak be teleltetni szegény emberek is állatot, akinek volt egy kis földje, de nem volt állata: kellett a trágya, meg az igaerő a tavaszi szántáshoz. De volt olyan is, aki be sem fogta az ökröt, hanem egész télen csak istállón tartatta. Az 1930-as évek végéig volt meg ez a rendszer.

96 A jobb gazdáknál azonban alkalmanként ügy feljavult az ökör, hogy a tulajdonos tavasszal vásárra vitte, s egy gyengébbet, olcsóbban vett helyette. Mályinkai adatközlőm így beszélt a teleltetésről: „Főleg Répáshutái ól és Bükkszentkeresztről hoztak jármos ökröket, meg Ómassáról teheneket teleltetni. A beszorulás után hajtották ide az állatokat, s itt voltak május l-ig. 96. Lukács Gyula 72 éves, Dédestapolcsány. 4 49