Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Az erdőn az asszonyok gyűjtötték is a makkot, s otthon is etették vele a sertéseiket. Mályinkán a legidősebbek is csak elődeik elmondásából tudnak arról, hogy a faluból a sertéseket régen a nagybarcai völgyre hajtották fel makkoltatni. Később már nem volt szokás az őszi sertéslegeltetés ezen válfaja. Nekézsenynek saját makkos erdeje volt, ahová naponta hajtottak ki.

89 Noszvajon az emlékezet óta már nem volt külön makkos nyáj, de a kondás olyan útvonalon hajtott, hogy voltak közben makkos erdőrészek is. A falubeliek gyűjtötték is a makkot, s otthon azzal hizlalták a jószágot. Ómassán az 1920—30-as években még előfordult, hogy az erdészettől bérelt erdőrészre felhajtották a sertéseket makkolni. De ez csak alkalmanként volt, nem volt rendszeres. Répáshután a hagyomány szerint a század legelején még kiterjedt makkoltatás folyt: az erdészet a püspöki birtokról, s alföldi uradalmakból fogadott sertésnyajakat az őszi makkra. Ennek részletei azonban ma már nem deríthetők ki recens gyűjtés révén. •SűTyban csak a Gerova-féle birtokról hajtottak az emlékezet óta sertéseket az uradalomnak a településtől távol eső erdejére. A falusiak sertéseit az emlékezet szerint nem makkoltatták. Szomolyán már a legidősebbek is csak szüleik elmondásából tudják, hogy egykor makkra hajtották legelni ősszel a sertéseket. Tibolddarócon az uradalom makkoltatta a saját sertésnyáját. A grófnak a Kerekerdőn volt makkos erdeje, ott legelt ősszel a sertés, de azt járta a birkanyáj is. Az utóbbit a hó leeste után hazahajtották, a sertések azonban még akkor is kint maradtak. Lapályos hely is volt ezen az erdőrészen, ahol mindig állt a víz, s a sertéseket gyakran hajtották rá inni. A falunak nem volt közös erdeje, így a gazdáknak nem volt alkalmuk a makkoltatásra. Az asszonyok jártak makkot szedegetni az erdőre, amit aztán otthon feletettek az állataikkal. PALÁDI-KOVÁCS Attila hevesi kutatásaiból tudjuk, hogy a Bükk erdeibe nagyobb távolságról is felhajtottak legelni állatokat: „... a felnémeti, bélapátfalvi Bükkbe Füzesabony, Maklár, Mezőtárkány térségeiből hajtották makkra a juhokat. Az egri érsekség dél-hevesi birtokairól rendszeresen hajtottak fel az érseki erdőkbe sertéskondákat és mustrára szánt juhokat."

90 89. Földes László gyűjtése 1966.: ENA. 1211/69. 90. Paládi-Kovács A., 1965. 51. 46