Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

kiegészítőjeként, állandó legelőterületen, az adott település legeltetési rendszerének, sőt állatcsapatának részeként vesz részt a Bükk-vidék falvainak növendékjószág-állománya, illetve annak egy része, a nyaraltatás folyamatában. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ez a forma — a teleltetés sajátos rendszerével együtt — egy nagy hagyományú és egyben jelentős volumenű extenzív állattartás nyomait őrzi. Ezt erősíti a nyaraltatott jószágállomány tartásmódja is. Adataim szerint lényegében nem voltak jelentős építmények a nyári legelőkön, legfeljebb karám szolgálta az állatállomány összetartását.

67 Kétségtelen, hogy a nyári legelőkre való hajtás jelentős mérvű migrációt eredményezett, ám ennek számos vonatkozása — különösen a bükki erdők és a Bükk-fennsík nyári legeltetése — még sok megoldatlan problémát tartogat. Adataink azt jelzik, hogy a HERKELY Károly által már a XVI-XVII. századból adatolt jelenség, a legelő hiányában más falvak határában való legeltetés

68 nem csupán matyóföldi jelenség, s nem egyszerűen a mezőkövesdi birtokstruktúra következménye, hanem általánosan előfordult az Alföld és az északi hegyvidék találkozásánál. Nem is egyszerűen az Alföld pásztorkodásának sajátos jegye, hanem a hegyvidéké is. Az Északi-Középhegység — ma még jobbára feltáratlan — állattartása sajátos formákat őriz, amelyek sem az alföldi pásztorlás típusaiba, sem az alpi, illetve kárpáti area pásztorkodási formáiba nem illeszthetők be. Mindezek felderítése azonban még a további kutatások feladata. b) Makkoltatás. A pásztor migráció, az állatállománnyal való vándorlás jelentős gyűjtőmedrei voltak a Bükk hegység makkos erdei is. A makkos erdők nagy amplitúdójú pásztorvándorlások célpontjai voltak, amelyek alkalmanként a hegységen kívüli területekről, más tájakról indultak ki. Történeti adatok ezek középkori gyökereire utalnak. Mátyás király pl. 1471-ben engedélyezett szabad makkortatást a pálos barátok számára a diósgyőri vár erdeiben.

69 Bár a makkoltatás a középkorban földesúri kiváltság, mégis úgy tűnik, hogy megváltás ellenében jobbágyok is makkoltathattak az erdőkben. 1613-ban a diósgyőri Linkó erdővel kapcsolatban jegyzi fel egy tanúvallomás, hogy: „... a diós-győri emberek disznaját nem bocsájtották a Linkóba váltság nélkül"

70

. Tibolddaróc urbáriumában pedig a következő szerepel: „Az erdőket, melyben makkozó fák is találhatók, a lakosok tüzelője beszerzésére fel67. Szabadfalvi /., 1970a 106.; Szabadfalvi J., 1970* 39-80. 6S.HerkelyK.,1937.411. 69. Szendrei J., 1904. II. 79-80. 70. Tagányi K.,l&96.

1. 323. 39