Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

legelőre. (Adatok hiányában a legelő pontos helye nem lokalizálható.) Főleg egyéves csikókat adtak oda, a befogásuk előtt. Május elején ment le a jószág, s lent volt egészen őszig, október végéig. Az uraságok állatállományából hasonlóan leterelték a csikókat az alföldi legelőre, mint a magángazdákét.

64 Napjainkig él az alföldi legeltetés szokása Harsányban. A faluból a növendék jószágot az 1940-es évek elejéig főleg Kesznyétenbe, ritkábban Gelejie, Dorogmára. és Mezőcsátxa hajtották nyári legelőre, manapság már csak az utóbbi jöhet szóba. Május 1-től október 30-ig szólt a megállapodás, amelyet az ottani legeltetési társulattal kötöttek a gazdák. Az állatokat — 15-30-as csoportokban - 3-4 gazda terelte le a legelőre, lábon. Hajnalban indultak útnak, Vattáig a többi jószágtulajdonos is elkísérte őket. Az úton hajtottak, közben legeltettek is az árokpartokon. Főleg növendék jószágot hajtottak le, tehenet csak meddőt, ha nem tejelt. Ritkábban adtak le vemhes tehenet, ami a borjával jött haza a beszoruláskor. Volt olyan gazda, aki maga 6 darab ökörnek és 2 darab üszőnek fizette a legelőbérét. A gazdák nyaranta 3-4 alkalommal meglátogatták állataikat, kevés sót vittek nekik. Ugyanakkor egy-egy üveg bort, kevés szalonnát adtak a pásztornak is. Ha a jószág megbetegedett a legelőn, akkor hazahozták, és otthon ápolták. A termelőszövetkezet megalakulása (1961) óta már csak Mezőcsáton fogadnak nyári legelőre - a tsz legelőjére - jószágot. 1985-ben kb. 20 darabot vittek le Harsányból, teherautókon, ill. utánfutókon. Manapság 1000 Ft egy jószág legelőbére, s csak állatorvosi igazolás ellenében hajthatók az állatok a legelőre. Adataim szerint manapság is legeltetnek a csati határban mezőkövesdi, ill. Kövesd környéki jószágot is.

65 összegezve úgy vélem, hogy a növendék, illetve heverő jószág számára való távolabbi területeken történő legelőbérlet a lokális feltételekhez, illetve a táji adottságokhoz való alkalmazkodás sajátos formája. A takarmánybázis felkeresése az állatállománnyal a klasszikus pásztormigráció sajátos fejlődési fokozatát képezi, s magam feltétlenül a táji munkamegosztás megnyilvánulási formájának tartom. A távolabbi területeken való nyári legeltetés mozgatója - amint erre SZABADFALVI József rámutatott

66 a szűk határ, a kis legelőterület, vagyis a takarmányhiány. A recens gyűjtésekkel megragadható időszakban ez a rendszer már sajátos formában működik: az ősztől tavaszig való istállózás 64. Nagy József 79 éves, Tibolddaróc. 65. Vö.:Herkely K., 1937. 477. 66. Szabadfalvi J., 1970a 88-108. 38