Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Falvaink népe számára — hasonlóan az ország más területeihez — az urbárium Szent Mihály-naptól újév napjáig engedélyezte a bor árusítását. Nincsen arra vonatkozó adatunk, hogy a bort akkoriban hol árusították, elvitték-e más tájra eladni, de aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy középkori gyökerei lehetnek a bükkalji bor alföldi árusításának. A recens néprajzi adatok azt igazolják, hogy a Bükkalja történelmi borvidékének terméséből jelentős mennyiséget szállítottak a hegység belső, magasabb részeinek településeire, valamint az Alföldre is. A táj egykor híres borán jelentős volumenű termékcsere alapult, amely egészen az elmúlt évtizedekig nyomon követhető. Nagy tételben vásárolták a sályi, borsodgeszti bort a miskolci korcsmárosok és boltosok. Egyes vendéglők állandóan kínálták a jó minőségű geszti borokat, amelyek ily módon jelentős hírnévre tettek szert (elsősorban a geszti „szerelem"). Szomolyára, Noszvalyra, Sályba, Gesztre, Tibolddarócra feljártak az alföldi gazdák is borért; különösen lakodalmak előtt jöttek, s 2—3 hektónyit vásároltak meg a Bükkalja tüzes borából. Szomolyára főleg a Tisza mentéről jártak fel, Bábolna környékéről. De vitték a bort árulni szekereken a jobb gazdák is. 2-3 hordóba 5—6 hektónyit tettek fel a szekérre, s elindultak vele az Alföld felé. Főleg korcsmákban adták el nagy tételben, de 10—20 literenként elmérték házaknál is. Adták a bort pénzért, de gyakran cserélték terményre is: búzára, kukoricára. Különösen karácsony körül volt érdemes elindulni a borral, akkor volt nagy keletje. Felvitték a Bükkaljáról a bort Ózd környékére, az ipari, illetve bányásztelepülésekre is. Kis tételben az asszonyok is kereskedtek borral. Gesztről, Sályból, Cserépfaluból vitték fel árulni a bükki hutákba. Ritkábban a harsányi asszonyok is árultak bort a hutatelepüléseken. A kosárba beletettek két demizsont, így kötötték fel a kosarat batyuzó ruhába a hátukra. Elöl egy kisebb demizsont kötöttek a batyu csomójára is, s gyalog vágtak neki az útnak. A kisgyőri asszonyok Geszten, Kácson, Tibolddarócon vásárolták meg a bort, s úgy vitték azt fel árulni a Hutákba. A hutatelepülésekről, ahol nem termett meg a szőlő, lejártak borért a Bükkaljára. A bükkszentlászlóiak Borsodgeszten, Sályban, Tibolddarócon, a bükkszentkeresztiek Geszten, Sályban és Kisgyőrben, a répáshutaiak viszont Bogácson, Cserépfaluban, Noszvajon, Bükkzsércen, Verpeléten vagy Egerben vették meg a bort. Az utóbbiak az elmúlt évtizedekben már inkább a szőlőt vásárolták meg, s otthon dolgozták azt fel. 27